Üzenjük

Friemann Károly, Gárdony. Az őszszel telepített őszibarack oltványa – mint írta – látszólag egészséges, erőteljes volt, pihent földbe ültette, mégsem hajtott ki. A hajtásokon mintha jégverés nyoma látszana, a rügyek élnek, de mindeddig nem fakadtak ki. A leírás alapján csak azt javasolhatjuk, várjon még egy kicsit, hiszen új telepítéseknél előfordulhat, hogy a fák a szokásosnál később hajtanak ki. Addig is érdemes megfigyelni, hogy a hajtásokon vagy a törzsön látszik-e sérülés vagy foltszerű elhalás, ami a föld feletti részek fertőződésére utalna. A sérüléseken (például a jégverés helyén) fertőzhet a csonthéjasok ágelhalását okozó baktérium, de ezek csak részleges elhalások, és ennek jól láthatók a tünetei: a törzsön vagy a hajtásokon foltszerű sötétedés vagy kéregelhalás van, a rügyek ilyenkor beszáradnak. Ha ilyen nem mutatkozik, a fa mégis pusztulásnak indul, akkor valószínű, hogy a gyökér fertőződött. Ilyenkor csökken a fák víz- és tápanyagfelvétele, a fejlődés vontatott, fokozatosan elhal a fa. Pihent talajból, ha – mint írta – a fa gödre egy teljes évig nyitva volt, nem valószínű, hogy fertőződött a fa. Nagyobb az esélye, hogy az oltvány a faiskolából került ki fertőzötten, vagy a kórokozó a nem kellően érett trágyával, illetve a fertőzött komposzttal került a talajba. A facsemeték pusztulását leggyakrabban a szegecsfejű gyökérgomba és a fehér pelyhes gyökérpenész okozza. Az előbbi szabad szemmel is látható a kiásott gyökereken, amelyeken csoportosan vannak az 1,5 mm-es nyélen ülő 0,5 mm átmérőjű szürkésfehér termőtestek. Az utóbbi fertőzésénél a gyökerek korhadtak, jellegzetesen gombaillatúak. Mindkét esetben a beteg fák és főként a fertőzött gyökerek megsemmisítésével akadályozható meg a fertőzés továbbterjedése. A kiásott fa helyére legalább öt évig újabb fát ne telepítsenek.