Fejőstehenek a vadasparkban

Fehér füstöt pipál az irodaépület kéménye a Budakeszi Vadaspark bejáratánál – stílusosan fával fűtik a kazánt. Az igazgatói szoba ablakában az erdő; az újságíró elréved: hej, ha neki is ilyen munkahelye lehetne! Aztán, belehallgatva Bene Zsolt igazgató egymást érő mobiltelefon-beszélgetéseibe, némileg árnyalódik a véleménye. A táj, a környezet valóban idilli, a munka már nem annyira. Búzáról, árpáról, kukoricáról, zabról, almáról hallani, mázsák, tonnák röpködnek; éppen az éves takarmányozási terv összeállításáról folyik a szó. Sok itt az éhes száj, jó néhánynak különösen nagy az étvágya.

A nagyokkal kezdjük a bemutatkozást, a szarvassal, a vaddisznóval, az őzzel, a muflonnal, és persze meglátogatjuk a két új szerzeményt, az új otthonukat most belakó barnamedvéket is. Ezek valamennyien az európai nagyvadfajok közé tartoznak, és a dámszarvas, valamint a muflon kivételével őshonosak is. Valaha a szabad, füves térségek, lápok, mocsarak rejtették és éltették a legendás gímszarvasokat, a szabadon kószáló vaddisznókondákat. E két vad közös kedvtelése a dagonyázás: előszeretettel keresik föl a vizeket, és akár teknőnyi sáros tócsában is képesek meghemperegni. No, nem a fürdőzés élményéért, hanem egyszerűen azért, mert így próbálnak megszabadulni a testükre tapadó élősködőktől.

A „lapátos” dámszarvas Ázsiából került hozzánk, a muflon pedig Korzikáról és Szardínia szigetéről. Ez utóbbinak van egy kellemetlen tulajdonsága, reggeltől estig megállás nélkül eszik. Nem csoda, hogy az erdészek ferde szemmel néznek rá, hiszen megrágnak mindent, ami az útjukba kerül. Sokat eszik a két barnamedve is, csak egészen mást. Nem is gondolnánk, milyen nagy hívei az egészséges táplálkozásnak, a zöldségnek, a gyümölcsnek, a pékárunak. Amiket – ki nem találnánk – az egyik nagy áruházláncból szerez be a vadaspark. Azért, hogy elszállítja, a park ingyen megkapja az áruháztól a fonnyadt zöldséget, gyümölcsöt, a lejárt szavatosságú, de akár még emberi fogyasztásra is alkalmas kiflit, kenyeret, amit jórészt a macikkal etetnek meg. (Így iktatódik be egy mai, üzleti „lánc” az ősi táplálékláncba.)