Közmunkások a betegágy mellett

Áprilistól szerelők, mérnökök, a pályára visszatértek is dolgoznak a betegágyak mellett és az irodákban. A Borsod megyei kórház ápolási igazgatója, Nyilas Judit szerint az egymilliárdos keretből így csak 380 millió forint hasznosul. Mindezt részben a jelentkezési határidő rövidségével, az egészségügyi intézmények szakképzetlen munkaerő iránti, a regisztrált munkanélküliek részéről pedig a nagy teherbírást követelő ápolói munka iránti idegenkedésével magyarázza.

– Zavaró tényező volt az is – mondja Nyilas Judit –, hogy ezt a pályázatot nemcsak közmunkára, hanem az Országos Foglalkoztatási Alap képzési támogatására is meghirdették – ez utóbbit főként az előképzetteknek. Az OKJ-s ingyenes ápolói képzésre, továbbképzésre jelentkezők egy-másfél év alatt – akár munka melletti tanulással is – szakápolók lesznek. Belőlük nálunk pillanatnyilag legalább 60-80-ra lenne szükség. A pályázatot szeptembertől ismét meghirdetik, hiszen a „maradék” 620 millió forintot vétek volna többletforrásként nem felhasználni. A 22 közmunkásunk fele 8 osztályt végzett, a többiek között van pedagógus, szociális gondozó, üzemmérnök és ápolói képzettségű is. A diplomások egy része irodai munkát végez, a többség kisegítő segédápoló különböző osztályokon.

– Mikor először beléptem a szülészet-nőgyógyászatra, úgy éreztem, mint aki messziről, hosszú idő után végre hazatért –mondja a Miskolc közeli faluban, Arnóton élő, 48 éves Viola Istvánné. – Harminc éve végeztem el az általános ápoló és asszisztens képzőt, de az élet úgy hozta, hogy alig dolgoztam a szakmában. Jött a két gyerek, építkeztünk, praktikusabb volt, hogy a férjem alkalmazottjaként munkálkodom a fuvarozó cégénél. Két fiamból az egyik épületgépésznek tanult, jó állása van, a kisebbik villamosmérnöknek készül. A vállalkozásunk viszont most úgy „legyengült”, hogy a férjem „felmondott” nekem, regisztrált munkanélküli lettem. Amint meghallottam a közmunkaprogram lehetőségét, kapva kaptam rajta! A párom is örült, hiszen tudja: a szívem mélyén mindig is visszavágytam az egészségügybe. A betegápolás strapás, lelkileg is megterhelő, nekem mégis szép feladat. Most nettó 70 ezret kapok, térítik az útiköltség nyolcvan százalékát. S alig várom, hogy a sokéves kiesést pótolva továbbtanulhassak. Sokkal több pénzt utána se kapnék, de azt csinálhatnám, amit eredetileg is szerettem volna.