Mondd meg a neved és eldől, lesz-e állásod!

Az írországi Esélyegyenlőségi Hatóság és a Gazdaság- és Társadalomkutató Intézet (Economic and Social Research Institute, ESRI) közös felmérésének eredményei szerint az ír munkaadók jelentős része még mindig hajlik arra, hogy nacionalista nézeteket vallva kedvezzen az ír munkavállalóknak az azonos képzettségű bevándorló jelentkezővel szemben.

A vizsgálat során a kutatók 240 páros önéletrajzot adtak be álláshirdetésekre. Az önéletrajzok – a neveket leszámítva – páronként megegyeztek: az egyes jelentkezők azonos nemmel, életkorral, iskolai végzettséggel és szakmai tapasztalattal rendelkeztek. A fiktív álláskeresők iskoláikat és munkatapasztalatukat Írországban szerezték, de a kutatók ügyeltek arra, hogy az önéletrajzban közölt adatok ne legyenek feltűnőek vagy kirívóak. A kutatók minden kiválasztott hirdetésre elküldték egy-egy ír és külföldi – ázsiai, afrikai vagy német – származásra utaló nevű álláskereső jelentkezését.

A 240 kiválasztott álláshirdetés közül 147 esetében semmilyen válasz nem érkezett a munkaadóktól az önéletrajzokra. A fennmaradó 93 álláshely esetében 55 helyre csak az ír munkakeresőt, 23 helyre mindkettőt, 15 helyre pedig csak a kisebbséghez tartozó jelentkezőt keresték meg a cégek. Az ír–afrikai párosítást tekintve 4 esetben mindkettőjüket, 18 esetben csak az ír, 5 esetben csak az afrikai jelentkezőt hívták vissza. Az ír–ázsiai párosításoknál 8 esetben hívták fel mindkét jelentkezőt, 19 esetben csak az ír, 7 alkalommal csak az ázsiai álláskeresővel vették fel a kapcsolatot. Végül az ír–német párosításban 11 alkalommal hívták vissza mindkét jelentkezőt, 18 esetben azonban csak az ír, 3 esetben csak a német jelentkezőt keresték meg a munkaadók.

A kutatók megállapításai szerint az egyes etnikumoknak az írekhez viszonyított helyzete között nem mutatható ki jelentős eltérés. Az ír jelentkezők mindhárom kisebbséghez viszonyítva mintegy kétszeres eséllyel vágnak neki az álláskeresésnek. Emellett nem mutatható ki eltérés az egyes szakmák között sem. A kutatás során vizsgált könyvelői, kiskereskedelmi és asszisztensi álláshelyek mindhárom kisebbséggel szemben csaknem azonos arányban kedveztek az ír jelentkezőknek.

Magyarországon is mindennapos jelenség a romák munkaerő-piaci diszkriminációja, már az álláskeresés első lépésénél, a telefonos beszélgetésnél – állítja Sik Endre, az ELTE Társadalomtudományi Karának tanára. Sik szerint friss példa erre a NEKI jelenleg folyó diszkrimináció-tesztelése. A többlépcsős tesztelésben egyrészt vizsgálják az álláshirdetések megfogalmazásaiban esetlegesen előforduló diszkriminatív tartalmakat. Ezután 100 hirdetést kiválasztva, budapesti és vidéki munkáltatók telefonos tesztelését végzik el. Végül a tesztelésekből kiválasztott öt diszkriminatív munkáltató esetét – a NEKI közérdekű igényérvényesítéssel élve – az Egyenlő Bánásmód Hatóság elé viszik az ügyet.

A telefonos tesztelések során előfordult, hogy a lehetséges munkáltató lecsapta a telefont a vonal másik végén bejelentkező „Kolompár József” név hallatán, majd néhány perc múlva kedélyesen elbeszélgetett ugyanarra az állásra jelentkező „Kiss Józseffel”. További elszomorító példa az az eset, amikor az egyik hipermarket lánc munkáltatója a roma jelentkezőnek nyíltan megmondta, hogy „a raktárosi állásra van esélye, de a pénztárosit nem érdemes megpróbálnia”.

Forrás: ELTE-TáTK hírlevél