Ritoók Zsigmondé a Bolyai-díj

Ritoók Zsigmond, akadémikus, az ELTE professzor emeritusza, elkötelezett ókorkutató, a 2009-es évi Bolyai-díjas. A hazai és külföldi egyetemek elismert díszdoktorának Sólyom László köztársasági elnök nyújtotta át a magyar Nobel-díjnak is nevezett elismerést. A Bolyai-díj összegét az alapítók idén már megduplázták, így 100 ezer adómentes eurós jutalmat jelent, ezzel vitathatatlanul a legmagasabb értékű magyar díj.

Ritoók Zsigmond tizenhat éves kora óta rajong az ókorért, miután 1948-ban leérettségizett, egyetemi tanulmányait is e tudáskörben folytatta. Szülei támogatták, lehetőséget biztosítottak neki a továbbtanuláshoz, annak ellenére, hogy többen is megpróbálták lebeszélni az ókor tanulmányozásáról. – Édesapám azt mondta, hogy az ő kötelessége az, hogy minden lehetőséget megadjon a továbbtanuláshoz, hogy aztán én mit csinálok a pályán, ez már az én dolgom. És én ezért is hálás vagyok neki, és sosem bántam meg, hogy úgy döntöttem, ahogy döntöttem, mert mindig azt csinálhattam, amit szerettem. És ez nagyon nagy dolog, nem mindenkinek jut osztályrészül. – nyilatkozta pályájának indulásáról a tudós.

A görög kultúráról írt számos könyvének egyikében a pedagógus szó eredetét is kutatja. Ritoók Zsigmond 1958 óta tanít, szerinte a tanár valahogy tanárnak születik, és nem is tud más lenni, mint tanár. Egyszerűen belső kényszert érez a tanításra, egyfajta misszió, szolgálat a tanári pálya annak az ismeretanyagnak a továbbadása érdekében, amelynek letéteményese a tanár. – Ahhoz, hogy tanár legyen valaki, tudni kell azt, amit tanítani akar. A tudományos munkásság értelme megismerni és közkinccsé tenni. – foglalta össze a tanár és a tudós küldetését a Nemzeti Színházban, neves magyar előadóművészek közreműködésével megtartott ünnepélyes díjátadón levetített portréfilmjében a friss Bolyai-díjas.

Ritoók Zsigmond kutatási területe a korai görög epika, dráma, az antik esztétikai gondolkodás, az antikvitás továbbélése. Jelenleg főképp Homérosz magyarországi továbbélésével foglalkozik. – Az érdeklődésnek mindig nyitottnak kell maradni. A megöregedés biztos jele, ha elkezdünk nem érdeklődni dolgok iránt. Az én feladatom az, hogy ablakokat nyitogassak – válaszolta a fáradhatatlan tudós, nyugalmazott tanszékvezető tanár arra a kérdésre, hogy milyen tervei vannak.

Sólyom László köztársasági elnök, Bajnai Gordon miniszterelnök, és a Bolyai-díj alapítói személyesen gratuláltak Ritoók Zsigmondnak, és további sikert kívántak munkásságához.

Ritoók Zsigmond 1995-ben kapta meg a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét, 2001 óta Széchenyi-díjas. Az OTDT ügyében végzett áldozatos munkáját Pro Scientia Honoris Causa-díjjal, valamint a Máriás Antal emlékéremmel ismerték el. 2008. augusztus 20-án vehette át a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetést is „a görög és a római irodalom, az antikvitás esztétikája, az ókortudomány története terén végzett kutatásaiért, közel hat évtizedes, határainkon túl is nagyra becsült életműve elismeréseként. ”

Tanulmányok
1965 latin-görög szakos tanári oklevél; magyar szakos középiskolai tanári diploma (ELTE BTK)
Munkahelyek
1952-1958 egyetemi tanársegéd: ELTE BTK, Görög Nyelvi és Irodalmi Tanszék
1958-1970 középiskolai tanár, Martos Flóra Gimnázium, Bp.
1970-1986 tudományos munkatárs, majd főmunkatárs, MTA Ókortudományi Tanszéki Kutatócsoport
1986-1999 egyetemi tanár (1987 és 1993 közt tanszékvezető), ELTE BTK Latin Nyelvi és Irodalmi Tanszék
Ösztöndíjak
1982 Visiting fellow, Magdalen Collegium, Oxford
1991 vendégtanár a grazi egyetemen
2000 vendégtanár a heidelbergi egyetemen
Tudományos fokozatok
1968 az irodalomtudomány kandidátusa
1985 az irodalomtudomány doktora
1990 Budapesti Református Theologián dr. theol. h. c.
1998 Miskolci Egyetemen dr. phil. h. c.
Tudományos testületekben folytatott tevékenység
1958- az Ókortudományi Társaság alapító tagja (1980-1985 főtitkára, 1985-1991 ügyvezető társelnöke, 1991-1997 elnöke)
1984 Academia Latinitati Fovendae (Róma) tagja
1990 a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja
1991 az Academia Europaea (London) tagja
1993 a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja
1990-1996 a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának elnökhelyettese
1996-1999 a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának elnöke
1997 az Osztrák Tudományos Akadémia levelező tagja
1970-1992 az Acta Antiqua szerkesztő bizottságának tagja
1992-2003 az Acta Antiqua főszerkesztője
2003- az Acta Antiqua szerkesztő bizottságának tagja
1984-1999 az Ókortudományi Társaság képviselője a Fédération Internationale des Études Classiques-ban
1993-1999 az MTA képviselője az Union Académique Internationale-ban
Válogatott publikációs lista
Zwei (petronische?) Gedichte aus der Anthologia Latina. In: J. Herman-H. Rosén (szerk.): Petroniana. Gedenkschrift für Hubert Petersmann. Heidelberg 2003, 159-167.
Szóbeliség és írásbeliség. Az átmenet néhány görög tanulsága. In: Neumer K. (szerk.): Kép, beszéd, írás. Bp. 2003. 23-32.
Horatius és az arany középszer. Publicationes Universitatis Miskolciensis Sectio Philosophica. Tom. IX. fasc. 1. Miskolc 2004. 81-89.
Theophrastus on the Origin of Music. Acta Classica Universitatis Debreceniensis 40-41 (2004-2005) 33-36.
Dichtkunst und Knoblauch. Acta Antiqua Hung. 45 (2005) 329-336.
Ókori irodalom. In: Pál J. (szerk.): Világirodalom. Akadémiai Kiadó, Budapest 2005. 21-32; 40-45; 52-115; 119-120.
A magyar Homérosz-fordítások. 18-19. század. In: Hajdu P. - Polgár A. (szerk.): Papírgaluska. Tanulmányok a görög és latin klasszikusok fordításáról. Bp. 2006. 20-90.
Németh György – Ritoók Zsigmond - Sarkadi János - Szilágyi János György: Görög művelődéstörténet. Osiris Kiadó, Bp. 2006, 766 pp.
Görög költemények papiruszon. Holmi 18 (2006) 6-11.
Történelmi kereszteződések. Az ókor tanulmányozása a 19. századi Magyarországon. Ókor 5 (2006) 11-14.
A platóni lakoma bevezetése. In: Betegh G. - Bodnár I. - Lautner P. - Geréby Gy. (szerk.): Töredékes hagyomány. 2007. 121-130.
Euripidész Antiopéja. Ókor 6 (2007) 61-65.