Teregetik a brit szennyest

Legalább tíz teljes oldalon azt taglalta a The Daily Telegraph című brit (konzervatív) újság az utóbbi napokban, hogy a nagy tekintélyű alsóház, a parlament tagjai és a kormány magas hivatalokat viselő képviselői mennyi pénzt vesznek fel költségtérítésként, és mire költik azt. A költségtérítés a fizetésen felül jár, és arra való, hogy fedezze a képviselők, miniszterek ama kiadásait, amelyek hivatásuk gyakorlásával járnak – és amelyekkel nem lenne illendő az érintett magas személyek fizetését terhelni. Aki ugyanis a köz érdekében szorgoskodik, munkálkodik, annak az ezzel járó költségeit fizesse a köz, az adófizető.

Gordon Brown brit kormányfő bocsánatkérése az észak-yorkshire-i Harrogate Királyi Ápolóképző Akadémiáján leginkább a Folytassa… című régi filmkomédia-sorozatra emlékeztetett. „Ahogy önök előtt is ott lebeg munkájukban a legmagasabb hivatali kötelesség normája, úgy nekünk (politikusoknak) is be kell bizonyítanunk, hogy a mi szakmánkban is létezik a legmagasabb színvonal” – mondta Brown, és alighanem bepárásodott a szeme.
Történtek hibák, mondta a kormányfő az ápolónőknek, és hangsúlyozta, azokat azonnal ki kell javítani és a közbizalmat tüstént helyre kell állítani. A miniszterelnök tisztában van vele, hogy a botrány bizonyosan a kormányzó Munkáspártra (Labour) és személy szerint az ő fejére hullik vissza, így csaknem bizonyos, hogy a legkésőbb jövő júniusban tartandó általános választásokon a párt – és Brown – bukásra van ítélve. A konzervatívok – a toryk – már amúgy is két számjegyű előnnyel vezetnek a közvélemény-kutatások szerint.

Pedig a The Daily Telegraph már most bebizonyította, hogy a költségtérítéssel összefüggő szembeszökő esetek pártfüggetlenek, átívelnek az egész politikai eliten, úgyszólván mindenkire érvényesek, politikai hitvallástól függetlenül. S amint az egyes konkrét esetek a napvilágra kerülnek, a világ egyre jobban szórakozik a brit politikusok találékonyságán.

Egyebek között arról van szó, hogy a brit képviselőknek, kormánytagoknak – akik nem laknak Londonban – jár egy lakás a fővárosban, hogy fontos kötelezettségeiket ellássák. Gordon Brown miniszterelnöknek például van egy lakása Westminsterben is, ennek takarítását egy takarítóvállalatra bízta. Így tett testvére, Andrew is, akinek szintén van egy takarítandó lakása. A miniszterelnök  26 hónapon keresztül a ráeső költségeket, összesen 6500 fontot, testvérének fizette ki – költségtérítésből. A takarító állítólag – a társadalombiztosítás miatt – az egyszerűség kedvéért egy embernek számolta fel a fizetséget.

A font árfolyama eléggé változó manapság (hétfőn 310 forint volt), de az egyszerűség kedvéért számoljunk 300 forinttal: a takarítási költségek csaknem kétmillió forintba kerültek a brit adófizetőknek. David Willetts, a konzervatívok egyetemi felelőse több mint száz fontot (30 ezer forintot) számolt el azért, hogy egy munkás becsavarjon a lakásában 25 villanykörtét. Alan Duncan konzervatív politikus négyezer fontot (1,2 millió forintot) számolt el kertészeti költségként. Csaknem mindennapos a brit képviselők körében, hogy az úgynevezett kötelező és maguk által kijelölt lakásaikat felújítják a költségtérítési pénzekből, majd eladják, és a keletkező profitot bezsebelik, ők maguk pedig továbbállnak egy másik lakásba – amelynek feljavítására ugyancsak költségtérítést vesznek fel. Egy politikus a bojlerét cseréltette ki, mert túl forró vizet állított elő, és állítólag javíthatatlan volt – több ezer font volt a csere.

És se szeri, se száma a hasonló eseteknek. A képviselők mindent felszámoltak: pornófilmet, pelenkát, kutyaeledelt, a vécéülőke megigazítását, ruhákat és a legképtelenebb kiadásokat is – tényleg mindent.

A BBC, amikor közölte a Gordon Brown bocsánatkéréséről szóló hírt, mellékelte az olvasók kommentárjait is. A brit televízió híres arról, hogy a beszólásokat gondosan „moderálja” – de még ezekből sem mernénk idézni.
A brit botrány poénja: most majd az alsóház különbizottsága vizsgálja ki a botrányos eseteket – évi 600 ezer fontos (180 millió forintot) költséggel, amelyet az adófizetők állnak.