Élelmiszer-etika – régimódi történet?

Az élelmiszer-etika a történelemben
Az ételt a kezdetektől fogva szinte vallásos tisztelet övezte. Az indián-regényekből is ismerjük, hogy a vadász bocsánatot kért a vadtól, amiért elejtette, s mindig csak az élet fenntartásához szükséges mértékben ölt. A természeti népek az első falatot-kortyot a földnek, vagy istenüknek áldozták. „Mikor a ház ura kezében tartja a serleget, és inni készül, az első korty előtt a földre loccsantja azt, ami a földet illeti” (Julianus barát és a napkelet felfedezése). A élelmiszerek tisztelete egyes közösségekben mindmáig fennmaradt.

Élelmiszer-etika – a jelen valósága
Az élelmiszerek tömegtermelésével, nemzetközi kereskedelmével, az élelmiszer-előállítás és -ellátás elszemélytelenedésével egyre többször tapasztaljuk meg a tisztességtelenséget, a csalást, a hamisítást, az etikátlan előállítói és kereskedelmi gyakorlatot. Az európai unió az élelmiszerek biztonságosságáért az elsődleges felelősséget az élelmiszer-vállalkozók kezébe adja. Sok esetben találkozunk az előállítói felelőtlenséggel, sőt az élelmiszer útján elkövetett szándékos veszélyokozással is. Ezek a jelenségek nem élelmiszerlánc-specifikusak, hanem a társadalom általános erkölcsi állapotának kivetülései.

Ugyanakkor az etikus élelmiszer-előállítás kérdései a társadalmi-gazdasági fejlődéssel egyre inkább előtérbe kerülnek. Míg élelmiszerhiány esetén a legfontosabb kérdés, hogy van-e elegendő élelmiszerünk az életben maradáshoz, ezt követően az élelmiszerek biztonságos fogyaszthatósága, minőségi kérdései foglalkoztatják a fogyasztót, majd a minél egészségesebb táplálkozás igénye kerül előtérbe. Egyre több jel mutat arra, hogy az eljövendő évtizedek fontos kérdése az lesz: etikusan történt-e, történik-e az élelmiszer előállítása?

Etikus magatartás, mint evolúciós előny
John F. Nash – akinek életéről az Egy csodálatos elme című film is készült – 1994-ben közgazdasági Nobel-díjat kapott a játék-elmélet közgazdasági vonatkozásainak kidolgozásáért, közösen a magyar származású Harsányi Jánossal és a német származású Seltennel. A játékelméleti egyik klasszikus példája „a közlegelők tragédiája”, amelyet a közvagyon elprédálásának is nevezhetünk.

A példa arról szól, hogy egy közösen használt legelő tíz tehenet tud eltartani, s így mindegyik tehén tíz liter tejet ad. Az egyik gazda egyszer csak gondol egyet, és kicsap még egy tehenet a legelőre. Ekkor egy-egy tehénnek már kevesebb fű jut, ezért mindegyik 10 helyett csupán 9 liter tejet ad, de az a gazda, amelyik két tehenet legeltet, 10 helyett 18 liter tejhez jut. Ezt idővel észreveszi egy másik gazda, és ő is kicsap még egy tehenet a közlegelőre. Ekkor már minden tehén csak 8 liter tejet ad, de a két dezertőrnek fejenként 16 liter teje lesz. És így tovább: minden egyes gazda akkor jár jobban, ha még egy tehenet hajt a legelőre. Azonban nemsokára már ők is az eredeti 10 liternél kevesebb tejet kapnak. Végül, amikor már nyolc gazda tart két tehenet, a kéttehenes gazdák csak négy liter tejet kapnak az eredeti tízhez képest. Ennek ellenére, ha egy gazda úgy döntene, hogy visszavonja az egyik tehenét, mindenképpen rosszul járna.
 

A példa a közjó és az önérdek konfliktusát, és az ebből eredő társadalmi csapdát mutatja be. A közlegelő, mint erőforrás addig működik optimálisan, amíg minden felhasználó betartja a közös megegyezéssel megállapított szabályokat. A szabályok megszegése átmenetileg jövedelmező a szabálytalankodónak, végső soron azonban a szereplők azáltal, hogy a közvetlen érdekeiknek megfelelően cselekednek, saját maguknak is ártanak. A közlegelő csapdahelyzet legismertebb gyakorlati példái: a természeti erőforrások átgondolatlan kiaknázása-kimerítése, a környezetszennyezés, a tengerek kihalászása, de ide sorolhatjuk akár a fegyelmezetlen antibiotikum használat miatti rezisztencia-terjedést is. Az önzés, az etikátlan magatartás a teljes populációt a katasztrófa felé sodorhatja. Evolúciós előnyben van tehát egy közösség, ha létezik benne az önzetlenség és az erkölcs fogalma.

Az élelmiszer-etika társadalmi kérdései
Érzékelhetően rontották az élelmiszerekbe vetett bizalmat azok az események, amelyek élelmiszer-hamisításokkal, csalásokkal, szándékos szennyezéssel veszélyeztették a fogyasztókat és visszavetették a termékek piacképességét. Ezek azonban nem specifikusan az élelmiszerláncra jellemzőek, és többnyire jogilag is megfogható, szankcionálható ügyek.

Szép számmal vannak azonban kifejezetten az élelmiszerláncra jellemző, széles körű társadalmi megvitatást igénylő etikai kérdések is. Néhány ilyen: az állatjólét és a kíméletes állatvágás; a GM növények és állatok, valamint a klónozott állatok élelmiszerláncba engedése; a tengeri és egyéb természeti kincsek lerablása; a kiszolgáltatott országokkal szembeni tisztességes kereskedelem (fair trade) ügye; az intenzív mezőgazdasági termelés természeti-környezeti hatásai; a bio-üzemanyag termelés elterjedésének várható hatása az élelmiszerellátásra és élelmiszerárakra; az élelmiszerek nagy távolságra történő szállításának környezeti és élelmiszerbiztonsági hatásai, összevetve a helyben történő termesztés előnyeivel – és még sok olyan kérdés, ahol a jogi szabályozás mellett vagy annak hiányában etikai állásfoglalás is szükséges. Ide tartozhat bizonyos állatfajok húsának vagy egyéb élelmiszereknek kerülése, akár vallási, akár történelmi vagy pszichés okokból (pl. mi nem eszünk kutyahúst, de milyen alapon tiltsuk meg?), a fogyasztók megfelelő, hiteles tájékoztatása, a beszállítókkal kapcsolatos tisztességes magatartás, a kizsákmányolás kerülése stb.

Egyre több olyan terület van, ahol az etikai kérdések már a jogi szabályozásba is bekerülnek. Szakemberek között is komoly vita folyik arról, hogy a kockázatbecslésnek – amely jelenleg csak a tiszta tudományos megfontolásokon alapul – ki kellene-e terjednie az etikai kérdések figyelembe vételére is.

Az etikai kérdéseket az élelmiszerlánc tekintetében is prioritásként kell kezelni, a társadalom értékítéletét e tekintetben meg kell erősíteni. A beletörődést, a szemhunyást, a cinkos összekacsintást a társadalomnak el kell utasítania. A becsületességnek, a korrektségnek, a szakmai hitelességnek, a hozzáértésnek vissza kell adni régi tekintélyét. A tisztességes, mások és a társadalom érdekeit figyelembe vevő magatartás, az emberi és szakmai tisztesség ugyanis nem csak régimódi történet, hanem bizonyítottan gazdasági, üzleti, társadalmi előny.

Dr. Szeitzné dr. Szabó Mária
főigazgató
Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal