Mindörökké erdők maradhatnak

Lényeges változás, hogy a jövőben az állami erdők jelentős részén tilos lesz a tarvágás, ami elsősorban az alföldi tölgyesekben érezteti hatását. Ugyancsak az állami erdőkben, mintegy százezer hektáron úgynevezett örök erdők fenntartását írja elő a törvény, ahol szálaló erdőgazdálkodást lehet folytatni vagy indokolt esetben azt sem. Az örök erdők az erdők hármas funkcióját fogják megvalósítani: a gazdálkodás mellett messzemenően érvényesülhetnek az élővilág és a közjólét szempontjai.

A törvény az állami erdők döntő részének forgalomképtelenségét is kimondja, így a társadalom egésze szempontjából legfontosabb erdőterületek megfelelő kezelése a jövőben is az állami erdőgazdálkodás keretein belül, kiemelt szintű garanciák mellett történhet. Remélhetőleg nagy hatása lesz az erdővédelmi őrszolgálat felállításának és az eredetkövetési rendszer kialakításának is, várhatóan képesek lesznek visszaszorítani a falopásokat, s ezzel véget vetni egy természetvédelmi és társadalmi szempontból rendkívül káros jelenségnek.

A szálaló erdőgazdálkodás azt jelenti, hogy nem keletkezik vágásterület, mert a fakitermelés szálanként vagy kisebb csoportokban történik, folyamatos erdőborítás mellett. Ez a gazdálkodási módszer természetvédelmi és turisztikai szempontból is kedvező, mert az erdő egészét és a fák egy részét soha nem vágják ki. Gazdasági előnyei ott mutatkoznak, hogy elmaradnak az erdőfelújítás jelentős költségei. Ugyanakkor a fák vágáskorának egyedi elbírálása lehetőséget nyújt kiemelkedően értékes ipari fa előállítására is.

Az örök erdőben folyamatos erdőborítást tart fenn a gazdálkodó. Ide tartoznak a szálaló erdők, illetve azok a védelmi rendeltetésű erdők, amelyekben elsősorban természet- vagy talajvédelmi okokból nincs faanyagtermelés. A régóta nem kezelt védelmi rendeltetésű erdők idővel az őserdőkre emlékeztető tulajdonságokkal kezdenek rendelkezni, ami nagyon fontos a biológiai sokféleség megőrzése szempontjából.