Vagy túléli, vagy nem

– Hatéves lehettem, amikor 30-40 gyíkot összegyűjtöttem. Befőttesüvegekbe raktam őket, és nehogy a szüleim meglássák, az ágyam alá dugtam mindet. A gyíkok persze megszöktek, anyám meg sikoltozva rohangált a lakásban. Aztán egy hatalmas pofonnal adta tudtomra, hogy többet ilyen elő ne forduljon – mesél Both Zoltán a kezdetekről.

– Aztán jöttek a siklók és mindenféle más hüllő. Az a helyzet, hogy a szőrös állatoktól félek. Rettegek például attól, nehogy egy macska megkarmoljon. Az viszont előfordult, hogy egyszerre 200 gyíkom volt, számtalan gabonasiklóm. Nekem ezek az állatok tiszteletre méltóak – beszél megszállottságáról a robusztusnak igazán nem nevezhető férfi, aki tizenkilenc évesen két bébikrokodilt vásárolt egy ismerősétől. Olyan példányokat, amelyek kifejlett korukban elérik a nyolcméteres hosszúságot. De a természet kemény törvényei ellen nem tudott mit tenni: az egyik megölte a másikat.

– Akkor sírtam életemben először igazán – idézi föl a szomorú pillanatot Both Zoltán. – Aztán ’97-ben vettem egy IFA teherautót, hüllőkiállításokat szerveztem országszerte. Élveztem, de többre vágytam. Valami olyat akartam csinálni, amit addig senki sehol a világon – kezd bele élete legizgalmasabb időszakába a vadállatbefogó.

S jött az üvegkoporsó plusz a vadak ötlete, aminek hallatán egy földhözragadt, egyszerű halandó rögtön felkiált: ez a fickó nem normális!
– Hát igen, ezt sokszor hallottam, pedig nem vagyok annyira különleges figura. Egyébként is, a koporsó beszerzése volt a legnagyobb kihívás.

– Az első show-t 2000-ben mutattam be, egy gaboni viperával, aminek hat centi hosszú a méregfoga. Vele és egy madárpókkal zártam össze magam. De ez visszhang nélkül maradt, mert túléltem. Ugyanez történt, amikor egy induló tévécsatorna műsorában nyolc mérges kígyóval zártam össze magam nyolc négyzetméteren – sorolja hátborzongató élményeit a Siófokon élő férfi. – Két év múlva négy óriásskorpióval szívtam egy levegőt a koporsóban. Az egyik megmart, rohammentő vitt kórházba, na, akkor híres lettem…

Both Zoltánt eddig huszonháromszor marta meg kígyó. Volt úgy, hogy részlegesen lebénult, megvakult. A mája és a veséje már nem tökéletes, de nem tud mit tenni, e szenvedély nélkül fél embernek érzi magát. 2001 óta az Országos Katasztrófavédelmi Főfelügyelőség hivatalos vadállatbefogója, Kazincbarcikától Szombathelyig hívják mindenhová. Főleg nyáron, naponta többször is, mert a hüllők a melegben szökdösnek leginkább.

Újabban megint unalmasnak érzi az életét. Készül a következő kísérletre. Két kifejlett krokodilt hozat Dániából, s négy órára összeköltözik velük egy 16 négyzetméteres ketrecbe a fővárosi Hősök terén. Toxikológust nem kell fizetnie. Krokodilharapás ellen nincs szérum. Vagy túléli, vagy nem.