Vadakra és sapkákra les

– Taktaközi suttyóként fociztam, pecáztam, majd egy híresen szigorú gimnáziumba kerültem. Első jegyeim akkora karók (egyesek) voltak, hogy köcsögöt akaszthattam volna rájuk. Később aztán osztályelső lettem, s jelesen diplomáztam a debreceni agráregyetemen. Szülőfalummal, a Taktabájjal közös prügyi szövetkezetben kezdtem dolgozni, végigmászva a szamárlétrát, szövetkezeti, majd zrt.-elnök lettem. Baseballsapkáim már szövetkezeti elnökként voltak, tán négy-öt, agrárcéges emblémákkal. A 90-es évektől aztán külföldi szakmai utakra is indultam: Amerika, Anglia, Svédország, Dánia volt az úti cél; kutatóintézetekbe, kísérleti telepekre, vegyszer- és gépgyártó üzemekbe, forgalmazókhoz, Farmer Expókra jártam. Szinte mindenütt kaptam ajándékba céges baseballsapkákat. Pénzt csak egyszer adtam érte, Afrikában, egy namíbiai vadászaton, de ez később volt. Eleinte szekrényekben őrizgettem a sisakokat, de mikor már volt vagy félszáz darab, kiraktam őket az irodám falára. Vagyis én „szakmai ártalomból” váltam húsz év alatt módszeres gyűjtővé. Bárhová mentem, vagy hozzánk jöttek, már rákérdeztem: „És hol a baseballsapka?” Mostanra 247 sapkám van. Kis részük külhoni, a zöme magyar vagy kinti érdekeltségű agrárcégektől kapott ajándék. A sapkák nagy része mezőgazdasági, kisebb része vadászati jellegű.

– A vadászat hogyan jött a képbe?
– 15 éve vadászom. Mármint vadakra is, a sapkák mellett… Ezekre főleg állatokat: őzet, szarvast, fácánt, vadászati motívumokat hímeztek, nyomattak. Vannak kirívó színű embléma nélküliek is, nehogy már engem lőjön le a társam vad gyanánt. A környezetbe illő „mimikri” sapkák meg arra szolgálnak, hogy a vad ne észleljen minket. Mind különleges. Kevés is van belőlük, igazi kuriózumok!

– Van kedvence?
– Az IKR feliratos. Ez egy régi termelésfejlesztési cég, első sapkáit még Amerikában készítették. Az enyém például 1976-ból származik, úgy féltem, mint a kincset! Az IKR még működik, viszont számtalan sapkának a cége időközben megszűnt. De mindig jönnek újak, nem tartok attól, hogy nyugdíjazásomig nem lesz legalább 400 baseballsapkám. Idén eddig négyet, köztük egy PIONIR feliratút kaptam, ami egy híres vetőmag-előállító üzem. Pár napja egy műtrágyagyártól jött vendégem, s már az ajtóban a homlokára csapott: „Lacikám! Elfelejtettem a sapkát, de küldöm!”

– Az ön gyűjteménye a legnagyobb?
– Állítólag darabszám és összetétel alapján egyedülálló. Aki meglátta, mindenki megcsodálta, pedig nincs is kirakva, csak 180 darab.

– Ha már nem dolgozik, mi lesz a gyűjteménnyel?
– Ha az utódom megtartaná, jó lenne. Ha nem, a falunak vagy iskolának ajándékozom, állandó kiállításként csak lelnek neki helyet, hiszen igen értékes.

– Az önök cégének, helyi vadászainak miért nincs baseballsapkájuk?
– Már régen tervezzük, de több száz darabot megrendelni nem olcsó történet. Ha lesz rá pénzünk, csokorba kötött búzakalász kerülne rá, mert mi főleg vetőmagtermelők vagyunk. Kedvenc színeimmel, a zölddel és sárgával, mint a zöld vetés meg az aranyló búzakalász.