Szoba-konyhás CIA-kém

– Hogyan bukott le?
– Barátnőm a szakításunk után megjegyezte egy közös rendőr ismerősünknek, hogy szerinte én kémkedek, arab diplomatáknak adom tovább a tolmácsként tudomásomra jutott információkat. A rendőr jelentést írt, ami eljutott az elhárításhoz is. Figyeltek és lehallgatták a lakásomat, majd letartóztattak.

– Kémkedéseit részletesen elmeséli Papp Gábor Zsigmond dokumentumfilmjében. Csakhogy a titkosszolgálatok nem szeretik, ha egykori alkalmazottaik piacra dobják emlékirataikat vagy regélnek a Cég hajdani dolgairól. Önt semmi és senki nem kötelezte halálig tartó hallgatásra?
– Bizonyos dolgokban van hallgatási kötelezettség, de idejétmúlt ügyekről nincs értelme hallgatni. Amiről a volt megbízóim nem szeretnének hallani, arról nem beszélek. Önmagamtól kértem engedélyt, úgy gondoltam, több évtizednyi önfeláldozó munka és fegyházbüntetés után a saját érdekeim legalább annyira fontosak, mint a nagypolitika érdekei.

– Az ön életéről szóló film címe Kémek a porfészekben. Valóban poros kis kém volt egy poros kis kémfészekben?
– Ez volt az igazság. Miután nagy nehezen, tizenkilenc évvel az ítélethirdetés után megkaptam a vádiratot és az ítélet szövegét, rájöttem, egyetlen lényeges dologra hívtam fel az amerikai katonai hírszerzés figyelmét. Ez a tétel azonban csupán másfél sor a vádiratomban. Az összes többi piti kis információ volt, mégis államtitoknak számítottak. Minél inkább szégyelltek valamit, annál szigorúbb katonai és államtitoknak minősítették. A tizenkét év fegyházbüntetésből hat-
nyolc évet olyan „államtitkok” megsértéséért kaptam, amelyekről normális országokban az újságok is írnak.