Esőisten Antonovra száll

Történt pedig, hogy Tóbik Pál – akkor még elvtársként – éppen egy személyautóval utazott Budapestről Salgótarján felé. Október volt, és olyan köd, hogy a sofőr Gödöllőnél nem bírta tovább, s a volánt átadta Tóbik Pálnak. Aki haza is kormányozta a Moszkvicsot, igaz, időnként ki kellett szállnia, hogy meglesse: ez még az út, vagy már a padkánál jár a kocsi orra…

Nincs ez így jól, gondolta tehát, s azonmód nekiállt kigondolni: hogyan is kéne eloszlatni a fránya ködöt? Míg tűnődött, elszaladt vagy harminc év, valami tennivaló mindig eltérítette az elméleti munkásságtól. Hol a Volánnál, hol a TEFU-nál, hol meg egy építőipari cégnél intézte a szállítást. Ha valakit érdekel a teherforgalom szervezeti felépítése és működtetése, hát nyugodtan forduljon Tóbik uramhoz, éppenséggel ezt a regényes címet adta, ahogy mondai szoktuk, írói munkássága legfőbb esszenciájának…

Ha 1993-ban nem kap egy kisebb agyvérzést, ki tudja, talán már a második kiadásnál tartana a teherforgalomról szóló bestseller, de a betegséget legyőzve visszatért ahhoz a bizonyos októberi ködhöz. Tűnődött is, meg olvasgatott is, mígnem aztán talált valamit. Például megtudta, hogy a hanggenerátorok keltette lökéshullámok képesek összefolyatni a levegőben lévő felhőelemeket, aminek következtében elered az eső. És megtudta azt is, hogy a németek, a II. világháborúban a hajóiknak hanggenerátorokkal csináltak utat a ködbe burkolódzó tengereken, s hogy a hetvenes években a lengyelek is próbálkoztak valami hasonlóval. Igen ám, csakhogy ezek ménkű nagy, olyan kétszekrénnyi berendezések voltak, autó hátára mindenképpen súlyosak.

– Aztán az is kérdés volt – avat be a Tóbik-féle szabadalom keletkezéstörténetébe a szerző –, hogy milyen frekvencián hangoskodjon a masina. Az emberi fülnek már nem halható, 20 Hertz alatti hangot infrahangnak nevezzük, ám nemcsak az a baj, hogy nem halljuk ezeket, hanem például hét Hertz alatt kifejezetten veszélyesen rezegnek, képesek akár leszakítani is belső szerveinket. Harminc Hertz körül az épületek dőlnek össze, sokkal följebb pedig gyengül a hatásfok. Végül is az 50 hertzes frekvenciát választottam, ez legalább 10-15 kilométer hosszan elbánik a felhőkkel.

– A felhőkkel? Hát nem az országúti ködöket akarta eloszlatni?
– Akkor már nem, mert rájöttem: ha eloszlatjuk a felhőket, nincs köd sem. A felhőoszlatás viszont csapadékképződéssel jár, vagyis így képes leszek esőt csinálni.

– És hogyan viszi a felhők közé a kétszekrénnyi hanggenerátort?
– Nyilván nem létrán – repülőgéppel. És nem lesz kétszekrénnyi, hanem csak olyan nyolcvan centi hosszú, két-három kilós kis szerkezet. Tizenéves srácok voltunk, amikor ’47-ben az egyik haverommal csináltunk egy repülőgépmodell-motort. Képzeljen el egy kezdetleges sugárhajtómű-féleséget, biciklipumpával indítottuk, úgy üvöltött, mint a nyavalya. Egy ilyesfajta gépezet tökéletes lesz hanggenerátornak is. De a felhőelemek összefolyatása csak része a szabadalomnak, ahhoz ugyanis, hogy a folyamatot időben és térben kiterjesszük, a repülőgépek nemcsak hangot, hanem egyfajta jég- és cseppképző kondenzációs anyagot is kiszórnak: a mikron nagyságú szemcsék percek alatt jéggé fagynak, a súlyuk megnő, így már nem képesek lebegni, ezért eső formájában kihullanak a felhőből.

– Ilyesfajta eljárás már régóta létezik! Például a villányi szőlőket óvó jégelhárító rakéták is így működtek, ha jól emlékszem, ezüstjodidot juttattak a viharfelhőkbe, így szelídítve a jégesőt záporrá.
– Az eljárás ismert, a ’40-es évek közepe óta használják, csak rossz hatásfokkal. Az is közismert, hogy a szovjet idők óta az oroszok mindig is súlyt fektettek a dicsőséges október megünneplésére, ám akkoriban a Vörös tér felett sokszor rossz volt az idő, ezért aztán a katonai gépekből kiszórt anyaggal „parancsolták el” a felhőket… És meg kell említeni a kí­naiakat is, akik 32 ezer embert foglalkoztatnak, hogy üzemeltessék a 32 különlegesen fölszerelt repülőgépet, a 7000 légvédelmi ágyút és az 5000 rakétakilövőt. Segítségükkel 1999 és 2006 között évente 30-30 milliárd tonnányi pluszcsapadék hullott az országra, ami 500 millió ember vízigényét fedezi. Tavaly állítólag már 50 milliárd tonnányi csapadékot szereztek az égből.