Nem az én műfajom a jóslás

– Mikor járt utoljára a határban, s merre?
– Mezőhegyesen mentem egy kört a kombájnnal az aratás Péter-Pál-napi jelképes indításán. Az idén megviccelt bennünket az időjárás, hiszen a hagyományos nyitány idején valójában két-három hete már javában folyt a nyári betakarítás. Az országot járva, ahol csak tehetem, megállok nézelődni és egy kis szabad levegőt szívni.
– Az ön erőssége a praktikum, és nem a politika. Ezért mondott le parlamenti képviselői mandátumáról?
– Inkább az időigény és a megterhelés miatt. A képviselői munka heti két-három nap elfoglaltsággal jár. Nekem sok volt a kettő, hiszen miniszterként sokat utazom.
– Az MSZP legutóbbi kongresszusán viszont mintha kiegyezett volna a politikával. Bekerült a szocialisták elnökségébe.
– Nem pályáztam ugyan előzetesen, ám a vidéki szervezetek jelezték, hogy szívesen látnának a párt elnökségében. A tisztség egyébként nem jár huzamos heti elfoglaltsággal. Személyem által így egységessé vált a vezetés. Jelenleg mind a kormányban, mind az MSZP-ben én irányítom a vidékpolitikát és az agrárgazdaságot.
– Gyakran hangoztatja: a következő időszakban évtizedekre eldől minden. Merre és miként? Hiszen a magyar mezőgazdaságot évtizedek óta halálos ölelésben tartja a politika.
– Ebből a fogságból kísérlem meg kiszabadítani. Az elmúlt évtizedek nagy baja az volt, hogy a politika nem igazán tudta, mit kezdjen a mezőgazdasággal. Nem tudtak válaszolni néhány alapvető kérdésre.
– Most tudnak?
– Igen. Nagyjából kialakult a sajátos magyar mezőgazdasági modell. Fele-fele arányban vesznek részt a termelésben a kisebb és a nagyobb gazdaságok. Négy üzemtípus körvonalazódik: a félig önellátó kistermelők, a tényleges őstermelői réteg, a dinamikusan fejlődő családi gazdaságok és az egykori nagyüzemekből privatizált, versenyképes társas vállalkozások. Ez a szerkezet európai mércével mérve is előnyös és egészséges. Az őstermelők és a családi gazdaságok lendületesebb fejlesztésének módszereit kell még megtalálnunk. Bizonytalan volt korábban az agrártermelés célja is: önellátó vagy exportorientált legyen a magyar mezőgazdaság. A mi válaszunk egyértelműen az utóbbi, minden adottságunk megvan a kivitel növeléséhez.
– Igen ám, de kinek adjuk el többletet? Az Európai Unió mindenáron visszafogja a termelést, keleti piacaink jó részét pedig elvesztettük.
– Ha elfogadjuk az unió jelenlegi agrárstratégiáját, azzal együtt kőbe véssük lemaradásunkat is. Azt, hogy a tizenöt régi tagállam majdnem teljesen, míg mi, magyarok csak kétharmad részben használjuk ki lehetőségeinket. Mezőgazdaságunk többletét felerészben a közösség tagállamaiban értékesítjük, a másik felét pedig az unión kívüli piacokon, főként Oroszországban, Ukrajnában, Horvátországban adjuk el. Néhány, élelmiszerből lökésszerűen többletet igénylő világeseményt is célszerű jobban kihasználni. Ilyen volt például a tavalyi futball-vb, jövőre pedig a pekingi olimpia európai résztvevőinek ellátása kínálkozik potenciális élelmiszerpiacnak.
– Uniós tagságunk óta a magyar termelők szembetalálták magukat egy korábban ismeretlen helyzettel. Nem a termelésért fizetnek nekik, hanem azért, hogy ne növeljék a felesleget. Ilyen a cukorrépa-termesztés visszafogása vagy a szőlőültetvények kivágásának ösztönzése.
– Nem szabad szolgai módon másolnunk az unió céljait és gyakorlatát, hanem az adott kereteken belül a sajátos magyar érdekeket kell képviselnünk. A kukoricaintervenció vagy a zöldség-gyümölcs-piaci reform tárgyalásait hozom fel példaként. A tervezett borpiaci reform igazságtalanul előnyben részesíti a régi szőlőtermesztő tagállamokat. Erre is lesz egy-két szavunk. Ilyen viszonyok között kell a magyar gazdák jobb sorsáról tárgyalni és intézkedni.
– Van azonban egy rendezetlen terület, méghozzá a termőföldügyek. Bármikor előhúzható politikai ütőkártya ez, főként akkor, ha a társas vállalkozások az alapvető termelési eszköznek számító földtulajdon-szerzési korlátozásaikat kifogásolják. A Magyar Agrárkamara és a MOSZ közgyűlésein nemrég erőteljesen követelték a földtörvény módosítását. Ön, a törékeny agrárbékére hivatkozva, lényegében elutasította a változtatást.
– Pontosítok. Azt mondtam, jelenleg nem ez a legfontosabb téma, de meg kell oldani. A közelmúltban a következő hét év fejlesztési forrásairól állapodtunk meg az unióval. Ehhez nyugalomra volt szükség. A következő fajsúlyos téma a földkérdés lesz. Két szélső álláspont van Magyarországon. Az egyik szerint a jogi személyek földtulajdonszerzésének tiltását fel kellene oldani. A másik viszont kizárólag a helyben lakó magángazdáknak biztosítana előnyöket.
– Ön melyiket pártolja?
– Nekem az a véleményem, hogy mindenki vehessen földet, aki mezőgazdaságból él. Az is, aki tulajdonosa vagy alkalmazottja egy-egy társaságnak, s aztán ő adja bérbe a földet saját vállalatának. Ha jogi személy is vehetne földet, az a hazai és a külföldi cégekre egyaránt kiterjedne, s az utóbbit el szeretnénk kerülni. Az unióval kötött földvásárlási moratórium 2011-ben jár le. Négy év múlva tehát a többi uniós tagállam polgárai is nagyobb kötöttségek nélkül vásárolhatnak földet. Az ősszel indítjuk a földkérdéssel kapcsolatos tárgyalásokat, s kompromisszumok árán ugyan, de itthon és Brüsszelben egyaránt megtaláljuk majd a megoldást.
– A Fidesz népszavazási kérdéseinek egyike a földtulajdonszerzéssel kapcsolatos. Mi forog kockán?
– Ha eredményes lesz a referendum, az sem okoz nagy változást. A jelenleg hatályos földtörvény szerint a helyben lakó magángazdának azonos árajánlat esetén elsőbbsége van a földtulajdonszerzésben.
– Nem egészen! Mert ha, tegyük föl, a földet bérlő társas vállalkozás dolgozója is beszáll az ügyletbe, akkor a most érvényben lévő földtörvény neki biztosít előnyt.
– Ebben az esetben valóban meghiúsul a családi gazdálkodó vásárlási szándéka. Tehát ha eredményes lesz a népszavazás, akkor a társas vállalkozások hátrányba kerülnek a magángazdákkal szemben. A jóslás azonban nem az én műfajom.
– A brüsszeli bizottság nem fogadta el az Új Magyarország vidékfejlesztési programot. Kifogásait nemrég negyven oldalon közölte a magyar kormányzattal.
– Ez nagy tévedés, elfogadták a magyar programot, semmit nem utasítottak el. Az idén februárban benyújtott terjedelmes anyagunkhoz mintegy félszáz kérdést, észrevételt tettek. Számos tárgyalás után mára négy-öt témakör maradt nyitva, de rövidesen ezek végére is pontot teszünk. Egyébként eddig két ország elképzeléseit fogadták el, huszonöt még tárgyal a közösség illetékeseivel.
– A családban a fia viszi tovább az agrárszakmát. Hogyan dűlőznek ki, miről vitatkozik az agrárvilágot más-más metszetből szemlélő apa és fia?
– Időközben módosult a helyzet, mert már a vejem is érdekelt a mezőgazdaságban. Amikor a miniszterséget elvállaltam, akkor nemcsak a Szabadszentkirályi Mezőgazdasági Részvénytársaság vezetését, hanem a benne lévő ötvenegy százalékos tulajdonrészemet is átadtam a fiamnak. Minthogy a cég profilja a sertéstartás, az ingadozó árak miatt olykor indulatosan mondja a magáét, én meg a hátteret próbálom felvázolni – váltakozó sikerrel. Ha a vasárnapi ebéden együtt ül a család, már a levesnél az agrárügyekre terelődik a szó.
– Ön a rendszerváltás óta a tizedik földművelésügyi miniszter. Elődjeitől eltérően nem megosztó, hanem egyesítő személyiség, amit a közvélemény-kutatások is igazolnak. Milyen érzés egy népszerűtlen kormány legnépszerűbb miniszterének lenni?
– Ezen még nem gondolkodtam. Talán azért van ez, mert a szakma sűrűjéből jövök, egész életemben vidéken éltem, egyszerűen, érthetően beszélek. Így aztán sikerül a közös hangot megtalálnom a gazdákkal, az emberekkel.

Névjegy
Gráf József 1946-ban született Mecsekszabolcson. Nős, felesége magánvállalkozó. Két házasságából három gyermeke született. Első házasságából való leánya, Csilla színésznő. Második házasságából született gyermekei, József és Tímea vállalkozók. 1968-tól 1975-ig a Szabadszentkirályi Béke Tsz-ben dolgozott. 1975-től 1984-ig az MSZMP pécsi járási és Baranya megyei bizottságának munkatársa. 1984-től 1986-ig a szigetvári pártbizottság titkára, aztán 1989-ig első titkára. Régi munkahelyére visszatérve előbb termelésirányító, majd az átalakulást követően a részvénytársaság elnök-vezérigazgatója. Az MSZP egyik alapítója, majd 1990-től 1993-ig szigetvári szervezetének elnöke, 1992-től 1994-ig pedig a párt országos választmányának tagja. Az MSZP 2007. évi kongresszusán beválasztják a párt elnökségébe. 2005. május 1-jétől a Magyar Köztársaság földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztere.

T. Dögei Imre