Fél Európa csalt az agrártámogatással?

Több éves jogi hercehurca után mégis nyilvánosságra készülnek hozni azoknak a német és külföldi nagyvállalatoknak a nevét, akik az EU mezőgazdasági támogatásából több száz millió eurót kaptak. A parasztoknak szánt pénz cukorgyáraknak, édesipari cégeknek, malmoknak, és élelmiszerkereskedelmi cégeknek mentek – írta az azta.hu.

Az adatokat az illetékes német minisztérium nem akarta kiadni, de a Greenpeace jogi úton kikényszerítette, bár korábban Brüsszel kérésére is megtagadták az információ nyilvánosságát. Ezek szerint: 2004/2005-ben EU mezőgazdasági szubvenciót kaptak olyan vállalatok, mint például az August Töpfer GmbH & Co. KG szárított gyümölcs és gyümölcscukor részlege (60 millió euró) Danisco Sugar GmbH (24,6 millió), Nordmilch (22 millió), vagy a Ritter csokoládégyár, de még dán, francia és holland gyártók is.

Míg a Greenpeace azért bírálja a német kormányt, mert ezekkel a támogatásokkal a fejlődő országok mezőgazdasági termelőit hozza hátrányos helyzetbe, addig a kormány védelmébe veszi az eljárást, ami szerintük közvetve a mezőgazdaság hasznára van. Ugyanígy látja a német földműves-szövetség is, amely szerint helyes volt a támogatás odaítélése a nagyvállalatoknak.

Más a helyzet itthon: eddig az Eu-ról azt tudtukm, hogy csak agrártermelést lehet támogatni, az élelmiszer-ipart és -kereskedelmet tilos. Ezek szerint rosszul tudtuk, mert – mint most kiderült – az egyébként is fejlettebb, tőkeerősebb, nagyobb támogatást élvező nyugati EU-tagországok mégis megtették. Méghozzá mindenféle szankciók nélkül! Ez a bevallott 25 milliárd forintnál biztosan jóval nagyobb összeg jogtalan árelőnyhöz juttatta e cégeket, illetve termékeiket a piacon. Leegyszerűsítve: olcsóbban állíthatták elő és kínálhatták bármely piacon. Vagyis terjeszkedhettek akár a magar boltokban is, miközben az árversenyes miatt a hazai termék kiszorult a polcokról. Talán ez lehet az egyik magyarázat arra, hogy miért olcsóbb a nyugati termék? Mert eddig nem igazán értettük, nem igazán találtuk megoldást arra, miként képes a nyugati élelmiszeriparos a drágábban felvásárolt mezőgazdasági alapanyagból készült élelmiszert olcsóbban adni – ideszállítva stb. - a hazainál.