Házhoz megy a friss tej

A történelem olykor ismétli önmagát. A háború után tanyasi nagyanyám felült az egylovas homokfutójára, lába mellé rakta a tejes-, tejfölöskannákat és bekocsizott a városba. A vevőknek házhoz vitte a hajnali fejést, tejfölt, túrót, vajat, aztán otthon elégedetten számolta a zsebkendő sarkába csomózott aprópénzt. Sokat felemlegettem ezt az időt, nem gondoltam, hogy egyszer még visszakocsizik a múltból szép emlékezetű öreganyám.

Márpedig a megszorult tejtermelők ismét ott tartanak, hogy ők keresik a vásárlók kegyeit, mert a frissen fejt tejnek szánalmasan alacsony a felvásárlási ára. A jászkiséri Laktored Kft. ötszáz tehene tölti meg minden reggel a tejestartályokat, melynek aztán piacot kell találni. Elindul hát a korai órákban a 850 literes hűtőkocsi, és menetrend szerint járja az útját. Megáll Szolnokon, majd halad tovább, olykor a fővárosba, a Papp László Arénáig, ahol már kannákkal, üvegekkel várják a törzsvásárlók. Nyíri Kálmánné, aki sofőr, könyvelő, takarító a minimálbérért, este érkezik haza, legtöbbször üresen, mert a literenként 150 forintot kóstáló tejre általában akad vevő.

Az így elkínált tej úgy tizede annak, amit a tehenek naponta adnak, de a kis pénz is pénz, ezért is érdemes naponta akár háromszáz kilométert autózni. A dolog jól működne, hiszen szeretik a vevők a helyükbe szállított friss italt, ám az akciót nem olyan egyszerű lebonyolítani, ahogy azt az ember gondolná. Először is engedélyt kell kérni arra, hogy a tejeskocsi leparkoljon, aztán méregdrága díjat kell fizetni azért a fél óráért, amíg az árusítás folyik. Érthető, hogy az önkormányzatok is szegények és mindenből pénzt próbálnak csinálni. Az viszont elgondolkodtató, hogy miért kell egy város széli bekötőúton annyit fizetni, mint a centrumban. Ugyancsak érthetetlen a külföldi tulajdonú üzletláncok boltjainak mohósága. Bizony ők is keményen megkérik az árát annak, ha a tejárusító gépkocsi az ő parkírozójukban csinál boltot.
Az egyik megyeszékhelyi polgármester megkérdezte a kft. vezetőjét, Gyulainé Varga Piroskát: ugyan mivel tudná segíteni a vállalkozásukat? A felelet az volt, hogy legyen méltányosabb a területhasználat dolgában. Válasz máig nem érkezett, így minden megállás elviszi a bevétel nagy részét. Nem csoda hát, hogy a buzgón árusító jászkisériek literenként négy forint huszonhat fillér veszteséget állítanak elő.

A szolnoki piacon Rigó Antalné szajoli őstermelő tejéért állnak sorba a vevők. A tehéntej 150 forintba kerül literenként, a kecsketejet – melynek literje az üzletláncoknál ezer forint – pedig 400 forintért mérik. Hogy megéri-e? Ki számol utána? Dolgozik az egész család az öt tehén meg a kecskék körül, aztán a piacon kifizetik a borsos helypénzt, adót, és így durván kifutnak nullára. De a pénz kell, és megszokásból senki nem számol utána, hogy hol van az ő munkabére. Az emberek manapság alaposan megnézik, hogy mire adják ki a pénzt. Van egy ablak, mely mögött 120 forintért kínálják a tejet, aztán van a 150 forintos literenkénti ár, odébb viszont 160 forintért töltik tele a literes csatos üveget. A sorok hosszán könnyű lemérni az árkülönbözetet.

Aki viszont a feldolgozónak adja el a tejet, az jó, ha hatvan forintot kap literjéért. Szívesen megkérdezném nagyanyámat: érdemes ezért megfejni a tehenet?