Mamutbébi a jégmúltból

Ekkor ragyogott föl Gyima, a kis mamutborjú csillaga, és lett belőle hamarosan természettudományos médiasztár. „Aki” most megmutatja magát a honi közönségnek is, mint a Jégkorszak című nagyszabású kiállítás főszereplője a Magyar Természettudományi Múzeumban, ahol június 8-áig látható.
Gyimát a fagyos iszap szőröstől-bőröstől megőrizte. Az iszapra idővel vastag homokréteg rakódott, majd a környezetében erős lehűlés kezdődött, így maradhatott meg úgyszólván sértetlen állapotban. Fölfedezése után a leningrádi (ma: szentpétervári) zoológiai intézetbe került, ahol az egész testét paraffinnal itatták át, így lehetővé vált a fagyasztás nélküli tartósítása. Konzerválásakor szövetei elvesztették víztartalmukat és több belső szervét is eltávolították, ezáltal az eredetileg mázsányi Gyima testsúlya – a mumifikálás során – mintegy felére csökkent. Így az állat teste szobahőmérsékleten tartható, szabályozott hő-, fény- és páraviszonyok között.
A mumifikálást követően a mamutborjú kézről kézre járt a különböző tudományos műhelyek között. Idővel ismertté vált minden porcikája: hossza 1,38, magassága pontosan 1 méter, végtagjait világosbarna szőrzet borította. Fülei 17 centiméter hosszúak, zsenge agyara, amely valójában még csak tejfog, 6 centiméter. Hat hónaposan érte a halál, és a kitűnő természetes konzerválásnak köszönhetően gyomrának tartalma is megőrződött: kevés füvet és mohát találtak a bendőjében, bár a kutatók szerint leginkább tejjel táplálkozhatott.
A mamutborjú Japánból érkezett hazánkba egy speciális konténerben. De különleges az a vitrin is, amiben kiállították. Ennek hőmérséklete nem lehet magasabb 24 Celsius-foknál, és a fényerősség is korlátozott, ami Gyimát érheti: a bejutó fény nem lehet több 50 luxnál. A tároló levegőjének pedig folyamatosan 50-60 százalékos páratelítettségűnek kell lennie, különben a kiszáradás miatt megrepedhet a múmiatest.