Szabad a vásár a gázpiacon?

Az elképzelés szépséghibája, hogy nemcsak emiatt kell a sok gázvezeték, hanem mert Európa – többek között a tervezett gázerőművek miatt – igen nagy arányban, mintegy negyven százalékkal akarja növelni gázimportját az elkövetkezendő 10-12 évben. Ráadásul úgy, hogy közben egyre csökkenti a saját termelését.
A földgáz döntő többsége Oroszországból Európába jelenleg (is) a Barátság gázvezetéken (160-180 milliárd köbméter évente), valamint – Lengyelország irányába – a Jamal vezetéken (50 milliárd köbméter évente) áramlik. A jelenleg Törökországig elkészült Kék Áramlaton 16 milliárd köbméter érkezik majd évente. Ez a vezetékrendszer is orosz gázt szállít a Fekete-tengeren, illetve Törökországon át. A szárazföldön a Balkánon fut tovább, és valószínűleg Szerbiában ágazik majd el Közép-Európa, illetve Dél-Olaszország felé. A már épülő Északi Áramlat gázvezetékein pedig, amely – szintén Oroszországból – Németországba érkezik, évi 54 milliárd köbméter gáz fog áramlani. A jelenleg tervezés alatt álló Déli Áramlat kapacitását pedig (amelynek megépítésében hazánk is nemrég kötelezte el magát) évi 36 milliárd köbméterre tervezik. Ez szintén Oroszországból indul, a Fekete-tengeren át jut el Bulgáriába, ahonnan földi vezetéken halad tovább, egyik ága Dél-Olaszország, a másik pedig Közép-Európa irányába. Csupán egyetlen gázvezeték kerülné ki Oroszországot, ez pedig a Nabucco, amely Azerbajdzsán, Kazahsztán és Türkmenisztán gázkincsét szállítaná Törökországon át Dél-Európába. A tervek szerint 2020-ra készül el, maximális kapacitása az évi 50 milliárd köbmétert is elérheti.
Európa tehát igyekszik magát gázügyben bebiztosítani. Amire jó oka van, hiszen országai mellett olyan hatalmak fognak egyre inkább ringbe szállni a nagy hatalmú orosz Gazprom gázipari óriáscég kegyeiért, mint Kína, India, sőt az Egyesült Államok is.