Szenvedések szép szigete

Tízezer évvel ezelőtt szigetelődött el Ausztráliától Tasmánia, ahol a földrajzi elkülönülésnek köszönhetően sajátos állatvilág alakult ki. A nagyrészt hegyes-dombos felszínű, enyhe éghajlatú és csapadékban bővelkedő sziget egykor maga lehetett a Paradicsom. Óriáskenguru, erszényes oroszlán, vombat, erszényes farkas, tasmán ördög – valaha ők uralták a tájat. Ma már csak az utóbbiból bujdosik egy-egy példány mutatóban, azok is a korábbiaknál jóval kisebb testűek. Őseiket kiirtotta az ember: először a jégkorszaki vadászok, majd a civilizált fehérek.
A 68 ezer négyzetkilométer területű szigetet a holland Abel Tasman fedezte fel, nevét is róla kapta. Később Cook kapitány térképezte fel.  Vadászó, gyűjtögető életmódot folytató, őshonos népcsoportok éltek itt már régóta, létezésüket a tízezer évesnél régebbi régészeti leletek bizonyítják. Életmódjuk alig változott az eltelt évezredek alatt, mindaddig, amíg békén hagyták őket.  Aztán a XIX. században megérkeztek az első brit telepesek, majd utánuk a fegyencek, akik fokozatosan elvették földjeiket, sőt büntetlenül irtották őket.
Ma már egyetlen őslakos sem él a szigeten. Az 1920–30-as években a kormány hivatalos politikája az asszimiláció, a beolvasztás volt. Mégpedig eléggé erőszakos eszközökkel. A gyermekeket teherautószám vadászták össze a bozótból. Elválasztották őket szüleiktől, akiket soha többé nem láthattak, és táborokba zárva nevelték őket. A kilencvenes évek elejéig Ausztráliában mélyen hallgattak ezekről a dolgokról. Akkor indult egy mozgalom, amely szót emelt az „ellopott nemzedékért”, az őslakosok büszkeségéért. A mozgalom emblematikus alakja Cathy Freeman őslakos futónő, aki azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy 1994-ben, a Brit Nemzetközösségi Játékokon 400 méteren győzött, de utána nem az ausztrál zászlóval futotta a tiszteletkört a stadionban. Egy fekete-vörös zászlót lobogtatott, a közepén a napot jelképező sárga körrel, az őslakosok zászlójával. Akkor nagyon dühösek voltak rá az ausztrálok, ám a sportolónő olyan tekintélyt tudott kivívni magának, hogy 2000-ben már ő gyújthatta meg az olimpiai lángot Sydneyben.
Azóta felerősödött az őslakosok hangja. Már nem lehet tovább hallgatni az ellenük elkövetett bűnökről.