Csábítsd el a kakapót!

A külsőleg papagájra emlékeztető madár homlok- és pofatollai foszlottak, szőrszerűek, és a baglyokéhoz hasonló fátyolt alkotnak. Rövid, tömzsi szárnya alkalmatlan a repülésre, de a sziklaoromról rajtolva akár száz métert is képes megtenni vele siklórepülésben. Valaha egész Új-Zéland hegyvidéki erdeiben honos volt (a fák gyökerei közti üregekben, sziklák tövében vert tanyát), háborítatlanul élt mindaddig, míg az ember meg nem jelent a szigeten. Vele kutyák, macskák, vadászgörények érkeztek, és majdnem végzetes pusztítást vittek végbe a védekezésre képtelen kakapók soraiban. Napjainkban két kis erdős szigetre szorultak vissza, amelyeket a természetvédők előzőleg a bagolypapagájok minden ellenségétől megtisztítottak. A körültekintő védelemnek meg is lett az eredménye: a korábbi huszonkettőről kilencvenegyre emelkedett a számuk.
A tojók csak ritkán, 3-5 évente szánják rá magukat a tojásrakásra, ráadásul a nász idején is rendkívül válogatósak. A kutatók most azon fáradoznak, miképpen változtathatnának a kakapók e lanyha szaporodási hajlandóságán. Ennek érdekében számos hím különféle tollait gyűjtötték be, hogy megvizsgálják illataikat. Ebből kiderülhet: vajon a tollak illatában rejlik-e a szexuális vonzerő? Ha igen, akkor kézenfekvő megoldásként kínálkozik egy olyan illatanyag (kakapóparfüm) kifejlesztése, amellyel az eddig sikertelen hímeket fölvértezve kapva kapnak majd utánuk a tűzbe hozott nőstények.