Pandamackók paradicsoma

Mert a szegény állatokat az ág is húzza: korábban a gátlástalan vadászatuk, később a fő táplálékukat jelentő bambuszerdők pusztulása, egy éve pedig a vidéket sújtó földrengés ritkította meg soraikat. Az erős földlökések súlyosan megrongálták, használhatatlanná tették a régi központot, kilenc nőstény panda elpusztult, több állatnak pedig nyoma veszett.

Nem véletlenül vált a pandamackó a Vadvédelmi Világalap (a WWF) emblémájává, hiszen ez a kedves, szelíd emlős földünk egyik legveszélyeztetettebb állatfaja. Kulcsfontosságú tehát olyan életteret kijelölni számára, ahol háborítatlanul élhet, szaporodhat.

Kína Szecsuan tartományának Volung Nemzeti Parkja ideális helynek mutatkozik egy új védelmi központ létrehozására. A hegyes-völgyes táj (ahol a legmagasabb hegycsúcs a 6000 métert is meghaladja) az enyhe éghajlatú szubtrópusi területeket és a hegyvidéki növénytársulások öveit egyaránt magában foglalja. S mint ilyen, kiváló termőhelye a pandák alapvető táplálékának, a bambusznak is. (Amiről az utóbbi évtizedekben kiderült, hogy több mint húszféle rovar pusztítja, de hatékony védekezéssel mostanra sikerült visszaszorítani ezek támadásait.)

A Volung Nemzeti Parkban olyan egyéb ritka állatfajok is élnek, mint a hópárduc, a pézsmaszarvas, a takin (zergére, illetve kecskére hasonlító kérődző, amit tulokzergének is neveznek) meg a törpe panda (más néven a vörös macskamedve). Az itt, illetve a környéken vadon élő óriáspandák száma 1600-ra tehető. 180-at fogságban nevelnek, néhány macit pedig külföldi állatkerteknek adtak bérbe, hogy az így nyert bevételekkel is a faj védelmét szolgálják.