A papsapka mérgező

A szárnyas kecskerágó az egyik legmutatósabb lombhullató faj. Lassan növő cserje, a teljes magassága másfél-két méter. Hajtásai, vesszői a nemzetségre jellemzően bibircsesek. Virágai jelentéktelenek, pirosas termései már mutatósabbak, őszi lombja viszont szemkápráztatóan piros. Kedveli a szárazabb talajt és a napot, ilyen viszonyok között díszlik a legszebben.

A csíkos kecskerágó szintén lombhullató, az előbbinél nagyobbra nő, magassága 3-5 méter. Levelei sötétzöldek, ősszel jellegzetes lilásvörösre színeződnek. Termései tipikus papsapka alakúak, ezért leginkább ezt a változatot nevezik papsapkának. Kitűnően alkalmazkodó faj, az átlagos kerti talajban is jól érzi magát, ha napra ültetjük.

A kúszó kecskerágó örökzöld faj. Lassan növekedő cserje, ritkán nő egy méternél magasabbra. Hajtásai kezdetben fölfelé törnek, később szétterülnek a földön. Igénye átlagos, a napos fekvésben fejlődik szépen. A kerek levelű, a foltos levelű és a sárga-tarka fajtái a legismertebbek. Talajtakaróként is remekül mutatnak, de edényben is nevelhetjük őket.

A japán kecskerágó szintén örökzöld. Magassága 2-4 méter, jellegzetessége, hogy szélesen elterül. A többi fajtól eltérő, előnyös tulajdonsága az igen gyors növekedése. Nem szárazságtűrő, az üde és az enyhén meszes talajokat kedveli. Félárnyékos, párásabb fekvésben díszlik igazán szépen. Egymagában (szoliterként) is mutatós, de nyírható sövény is nevelhető belőle.