Nem csak primőr van a világon!

Ha valaki vitamindús zöldségekre vágyik, akkor ott van a káposzta, a cékla, a zeller, a sárgarépa. Ezeket lereszelve igazi salátákat készíthetünk, főleg ha megbolondítjuk egy kis lilahagymával. Sőt, magából a lilahagymából külön salátát, mártást, feltétet varázsolhatunk az asztalra, de ha nem csinálunk vele semmi különöset, a töpörtyűhöz vagy a füstölt szalonnához úgy is jó.

Szóval, aki a hagymát is hagymával eszi, az egyszerűen nem hagyhatja ki a kerti növényei sorából ezt a csemegét, vagy megveszi, hiszen népszerű a boltok polcairól „betakarítva” is. Sokan keresik, mert édes, aromás és nem annyira csípős, mint a vöröshagyma, ami inkább főzéshez jó.

Tulajdonképpen ezt is a közönséges vöröshagymából nemesítették, régebben főként kiskertekben terjedt el, de ma már sokan termelik piacra is. Tápértékének köszönhetően gyógynövénynek is számít, hiszen szénhidráton, fehérjén kívül sok C-vitamint is tartalmaz, és antibakteriális hatóanyagai miatt jó a megfázásokra. Étvágyfokozó, szélhajtó, vérnyomás-, vércukorszint-, érbetegség-csökkentő, továbbá fertőtlenítő hatású, elűzi a bél parazitáit. Gyomor- és bélpanaszokon is segít, bár nem mindenki eheti (például az epések nem).

Ugyanúgy kell termelni, mint a vöröshagymát, szaporítható dughagymáról és magról egyaránt. A tápanyagban dús, laza szerkezetű mezőségi és réti agyagtalajokat jó minőségű terméssel hálálja meg. Fejlődése kezdeti szakaszában több vizet igényel, mint érés idején. Több fajta közül választhatunk: ilyen például a Tétényi rubin, a Szentesi lila, a Hosszú lila és a Braunschweigi. Nem igényel különösebb ápolást, csak kapálni kell, és szükség esetén permetezni a hagymalégy, a peronoszpóra ellen.

Ha bőven termett, akkor készíthetünk belőle például mártást is. Receptje: két kanál lisztet egy kanál zsírral aranysárgára pirítunk, hozzáadunk egy kockacukrot, egy fej apróra vágott lilahagymát, kissé megpirítjuk, húslével felöntjük. Kevés ecettel vagy tejföllel megsavanyítjuk, majd lassú tűzön besűrítjük. Főtt hús mellé tálalhatjuk.