Százévesen extra szűz

– Nincs baj mínusz tíz fokig, csak tartósan kevesebb ne legyen. Ezek kétéves fák, tavasszal ültettük őket. Egy-két bogyó termett már rajtuk, de szüretelni még nem volt érdemes. A kislányom tépkedte őket előszeretettel. Ha az első két telet túlélik, akkor már biztosan megmaradnak – mondja a tulajdonos, aki legalább akkora meglepetés, mint a szalmával betakart tövű, méter magas, didergő olajfák. A tökéletesen osztrák külsejű, hatalmas, vöröses olaszt, aki kiválóan beszéli a magyart, Andreas Ebnernek hívják. Egyszemélyes vezetőként szállításokat intéz, számlákat ellenőriz, fejben összerakja a harmincöt fős csoport menüjét, amit ő fog elkészíteni.

– Dél-Tirolból származom, ami ugyan Olaszország, de mentalitásunkat tekintve szigetnek számítunk. Szorgalmasan dolgozunk, mint az osztrákok, mégis tudunk élni, mint az olaszok.

Az iroda falát díszítő okleveleket és koccintós fotókat nézegetve semmi okunk kételkedni e kettősségben. Andreas azt sem rejti véka alá, hogy hazánkba eredetileg üzleti érdek hajtotta. Tízgenerációs borászcsalád sarjaként Németországban járt egyetemre, ahol borászati technológiával kezdett kereskedni. Látva a magyarországi érintetlen piacot, a bőséges földterületet és az árakat, vett két hektár földet, szőlőt telepített, és létrehozott egy kisebb pincészetet. Tíz napot töltött Magyarországon, tíz napot otthon. A nyelvünket alapfokon már az első három hónapban megtanulta.

– Ha itt akar az ember boldogulni, akkor beszélnie kell a nyelvet. Nem volt nehéz, csak jó tanár kellett hozzá. Eleinte napi több órában tanultam, és három tanárnőt fogyasztottam el.
A hölgyek alapos munkát végeztek. Az előbb, az irodai adminisztrációra vonatkozólag Andreastól igazi magyaros káromkodást hallhattam. Tanárnőre azonban nem csak emiatt nincs már szükség, hiszen megnősült.
– Gabi Dél-Tirolban dolgozott egy szállodában, mikor megismerkedtünk. Az első pillanatban éreztük, összetartozunk.

Az olaszos romantikát racionális döntés követte: Magyarországon telepedtek le, és családi birtokot hoztak létre. A kéthektáros szőlő tizenhétre bővült, melyből tíz egyelőre nem terem. Telepítettek viszont hat hektár intenzív, modern művelésű almát, melyből évente százötven tonna minőségi gyümölcsöt szüretelnek, és tizenötezer palack almalét készítenek. A birtokon csoportokat is fogadnak, ilyenkor ő főz, általában olaszos ételeket, és felesége szolgál fel. Terveik is vannak a közeli jövőre: a pincészet és feldolgozás bővítése, látványpince, szálláshely, hűtőház és egy sajtkészítő üzem. Az építési engedély megvan, már csak az elszántság kell.

– Azért van itt ilyen brutális hajtás, mert nem találok megfelelő embereket, akik levennék a vállamról a munkát. Kertészre, állatgondozóra, vendéglátósra, adminisztrátorra és kereskedelmi ügyintézőre lenne szükségem. Az egyetlen feltétel, hogy tudjanak önállóan dönteni.

Mire idáig jutunk a beszélgetésben, az olajfák vékonyka ágain már vastagon áll a hó. Andreas kitartóan keresi a lepotyogott bogyókat, hátha akad mutatóba, de hiába, mindent belep a hó. Ő továbbra sem aggódik, a Perugiai Egyetem által javasolt hidegtűrő fajtákat rendelt. Ha bejön, felfejleszti tízhektárosra az ültetvényét és az első két tél után nyugodtan hátradől. Az olajfa ugyanis rendkívül igénytelen növény, és több mint száz évig terem.