Bogyósok olló alatt

A beavatkozás fő szempontja, hogy a különböző korú koronarészek lehetőleg azonos arányban és arányosan elosztva legyenek a koronában. Legelőször mindig a törött, sérült gallyakat vágjuk ki, majd ezt követően válogassunk a különböző koronarészek között: a legsatnyábbakat eltávolítva, a legszebbeket meghagyva.

Az a kívánatos, ha egy átlagosan fejlett bokorban szám szerint 16 koronarészt tartunk fönn, mégpedig a következő összetételében: 4 egyéves sarj (vessző), 4 kétéves gally, 4 hároméves és 4 négyéves termőgally. Az ötéves részeket folyamatos ritkító metszéssel cseréljük le fiatal sarjakra.

A tüskétlen szeder félcserje, ami azt jelenti, hogy hajtásrendszere csak két évig él, terméshozás után pedig elpusztul. A gyökértörzs járulékos rügyekből képződött sarjakkal újul meg. A közvetlenül a tőből fejlődő sarj (tősarj) nemritkán 4-5 méter hosszú, rajta másodrendű hajtások képződnek, amelyek hossza a 2-3 métert is elérheti. A termés zöme ezeken fejlődik.

Mivel a szeder fagyérzékeny, az olyan zord teleken, mint ez a mostani is, fagykárt szenvedhet. Metszését a sérült részek eltávolításával kezdjük. Ezt követően vegyük kezelésbe a másodrendű vesszőket: egységesen fél méterre vágjuk vissza valamennyit. Az alsókat azonban – a tőtől számított 60 centiméteres magasságig – tőből metsszük ki, mert a rajtuk fejlődő termés leérne a földre, és megrothadna. Tövenként legföljebb 4-5 tősarjat hagyjunk meg egy-egy bokron, a legfejlettebbekből. Ám ha ettől túlzsúfolttá válik a bokor, illetve a támberendezés, amelyen a sarjakat rögzítjük, 3 is elég. Legjobb, ha ezt a válogatást a tősarjak még zsenge állapotában, májusban végezzük el. Ezek a nyáron megerősödnek, és majd a következő évben teremnek. Ha a hajtásválogatás tavaly elmaradt, akkor a tősarjakat (vesszőket) is most ritkítsuk meg. A letermett és elpusztult kétéves részeket mindig ősszel, szüret után vágjuk ki tőből, ezt a munkát lehetőleg ne hagyjuk tavaszra.

Miként a tüskétlen szeder, a málna is félcserje, azaz hajtásrendszere kétévenként megújul. Az első évben képződött hajtások (amelyeket lombhullás után már vesszőnek nevezünk) nem teremnek. A második esztendőben rövid oldalhajtásokat fejlesztenek, ezeken képződik a gyümölcs. A legszakszerűbben a málna esetében is akkor járunk el, ha közvetlenül a szüret után vágjuk ki a letermett részeket. Ha a száraz kórók sokáig a málnásban maradnak, kórokozók búvóhelyeivé, fertőző forrásaivá válhatnak. Amennyiben csak most vesszük kezelésbe az ültetvényt, a metszést az elpusztult, kétéves részek eltávolításával kezdjük. Ezt követően ritkítsuk meg a vesszőket, az idei termés alapjait, úgy, hogy folyóméterenként átlagosan 10 tő maradjon.