Visszavágjuk-e a rózsát?

Noha napjainkban számos dísznövényújdonság hódítja meg a kerteket, a rózsa változatlanul tartja magát. Mivel rendkívüli formagazdagság jellemzi, nem könnyű eligazodni a sokféle változat között, és metszése sem végezhető egy kaptafára. Fagyérzékeny, korán fakad, metszési ideje is ehhez igazodik. Legjobb március elején-közepén megnyesni, de semmi esetre sem áprilisban, mert akkor könnyen kitörhetjük a fakadó hajtásokat.

Gyakori manapság, főleg parkokban, hogy már ősszel vagy a téli időszakban metszik meg a bokrokat, ami kockázatos. Enyhe telek ide vagy oda, előfordulhatnak kemény hidegek, s a rózsák károsodhatnak. Ráadásul a frissen sebzett növény könnyebben visszafagy. Ebben az esetben tavasszal újra kell metszeni a fagytól sérült bokrokat: visszavágni az ép, egészséges részig. Ekkor azonban kényszerhelyzetben vagyunk, mert csak a kevésből hagyhatunk meg még kevesebbet, aminek a vége a túlságosan erős visszavágás. Ráadásul, mivel csak néhány rügy marad a nemes bokron, az alanyból vadhajtások törnek elő, megszaporodnak az értéktelen vízhajtások, s ez a virágzás gyöngüléséhez, végül az egész tő kimerüléséhez vezethet. Különösen fagyzugos területeken érdemes földdel takarnunk a bokrokat. Ezek tavaszi metszését azonban lehetőleg borús időben végezzük, hogy a földtakaró kibontásakor a vesszők addig fedett részei ne szenvedjenek napégést.

A leggyakoribb teahibrid (és floribunda) típusú bokorrózsák metszésekor olyan bokorforma kialakítására törekedjünk, amelyben a koronarészek szellősen és egymástól arányos távolságban állnak. Az egyes vesszőket a következőképpen metsszük vissza: a legvastagabbakat 6-8, a közepesen vastagokat 5-6, a gyengéket 3-4 szemre (rügyre). Lehetőleg kifelé álló rügyekre metsszünk, így a tő közepe kevésbé sűrűsödik el. (A vesszőt a szem fölött fél-egy centivel vágjuk vissza, kissé ferde metszlappal.) Ha nagy számban akarunk vágott virágot nyerni, akkor a bokrot a leírtakhoz képest egy-két rüggyel rövidebbre metsszük, így hosszabb és erőteljesebb virágszárak fejlődnek.

A remontáns, azaz többször virágzó rózsák jellemzője, hogy a vadon élő rózsafajok és a modern hibridek keverékei. Ez a magyarázata annak, hogy néhány fajtájuk termése, a csipkebogyó is mutatós. Hajtásaik egy méternél hosszabbak, azok végén nevelik virágjukat. Mivel erős növekedésűek, gyengébb metszést kívánnak: a vesszőket 10-15 rügyre metsszük vissza.

A polyantha típusú rózsák az előbbieknél kisebbek, virágaik, amelyek szintén kicsik és nem illatosak, a hajtásvégeken nyílnak. Metszésük során tavasszal csak az előző évi virágcsoportokat vágjuk le a fölső 2-3 szemmel együtt. Ennél erősebben ne metsszük vissza a töveket, mert az erőn fölüli növekedésre készteti őket.

A lugasok, pergolák befuttatására alkalmas futórózsák kevés metszést igényelnek. Az évente egyszer nyíló bokrokat elvirágzás után metsszük. Az elöregedett ágakat tőből vágjuk ki, az oldalvesszőket pedig egységesen 8-10 centiméterre kurtítsuk vissza.