Irány a málnás!

Az első évben képződött hajtások abban az esztendőben nem teremnek, ősszel vesszővé alakulnak, és úgy telelnek át. Tavasszal, fakadás után rövid oldalhajtásokat fejlesztenek, ezeken fejlődik a gyümölcs. Terméshozás után elszáradnak, és a kártevők búvóhelyeiként maradnak meg. Ezért legjobb már szüret után tőből kimetszeni őket. Ha ezt elmulasztottuk, tavasszal ez legyen az első dolgunk. Ezt követően ritkítsuk meg a vesszőket – melyek majd az idén teremnek –, mégpedig úgy, hogy tíz tő maradjon folyóméterenként.

Nyolc-tíz év után az ültetvény elöregszik, egyre kevesebb és apróbb gyümölcsöt terem, ezért fel kell számolni. Az új málnást ne a régi helyén létesítsük: a terület kiválasztásánál jó tudni, hogy a gyengén savanyú, homokos, szerves anyagban gazdag vályogtalaj a legideálisabb számára. Vízigényes, a tartós szárazság visszaveti a fejlődésében. A hűvösebb, hegyvidéki tájakon érzi jól magát, az Alföldön gyakran szenved a hőségtől. Itt célszerű fák vagy épület árnyékába ültetni, hogy délután árnyék essen a bokrokra.

A málnavessző támaszt kíván, ami lehet karó vagy huzal. Érdemes a huzal melletti sövényszerű művelés mellett dönteni, mert ez egyszerűbben, könnyebben fönntartható, csak a támaszrendszer kiépítése igényel egyszeri nagyobb munkát. A sövényműveléshez másfél méteres sortávolságot válasszunk, ezen belül jelöljük ki a töveket; folyóméterenként hármat. A mélyen megforgatott, szerves trágyával bőven feltöltött, elmunkált földön ássunk 30×30 centiméter alapterületű és ugyanilyen mély gödröket, és ebbe ültessük a szaporítóanyagot, folyóméterenként 5-6 tövet. Ha életerős és egészséges anyatöveink vannak, és a fajtával elégedettek vagyunk, ezekből mi is nyerhetünk szaporítóanyagot.

A faiskolákban sok értékes fajta között válogathatunk. Ilyen a Gradina, ami igen nagy bogyót hoz, ízletes és bőtermő, vagy a Willamette, ami termőképességben fölülmúlja még a közismert Malling Exploitot is. A Fertődi kármin hazai nemesítésű, és már június elején szedhető. A Fertődi zamatos igen bő termésével, a Fertődi aranyfürtű pedig ízletességével és sárga bogyójával tűnik ki. A Zsófia szintén sárga bogyójú, ráadásul ősszel is terem. Első termése csak igen későn érik, és minősége is elmarad az ősziétől.