Légli Ottó: Kislaktól a nagy borokig

Már hatszor jelölték a legjobb öt közé, ráadásul tavaly tavasszal elnyerte a Borászok borásza elismerő címet is. Így hát sokaknak talán nem is okozott meglepetést, hogy Légli Ottó balatonboglári borászra esett a bírálók választása. Mostanra érett be az elmúlt húsz év munkája, hiszen ezt a kitüntetést azoknak adják, akik kiváló minőségű boraikkal már régóta a figyelem középpontjában állnak, és sokat tesznek a magyar borkultúra elterjesztéséért, népszerűsítéséért.

Amikor az ötvenegy éves férfi átvette a díjat, köszönetet mondott édesapjának és párjának, Boglárkának a segítségükért, hogy idáig eljutott. Aztán röviden bemutatkozott, s volt egy mondata, ami sok mindent elárul a szemléletéről: „Ha tisztességesen közelítünk a helyhez, ahol születtünk, akkor az meglátszik a boron is”.

A szőlő fővárosában, Szőlőskislakon gyerekeskedett, szinte beleszületett a szőlőtermesztésbe. Édesapja a Balatonboglári Állami Gazdaság telepvezetője volt, de egy holdon saját szőlőt is telepített. Nagyon megviselte, amikor az állam 1975-ben ezt a területet kisajátította. Utána azt mondta, többé nem kell neki magántulajdon, hogy ne legyen mit elvenni. Ezért nagyon meglepődött, amikor fia 1988-ban azzal állt eléje, hogy ő márpedig maszek lesz, otthagyja a biztos állását, az állami gazdaságot. Ennek a bejelentésnek azonban voltak előzményei:

– Amikor a pályaválasztásra került a sor, egyértelmű volt számomra, hogy kertész leszek – emlékszik vissza Ottó boglári otthonában. – A kecskeméti főiskolán végeztem, ahol oltványtermesztésből írtam a diplomamunkámat. Végzés, majd a katonaság után én is a gazdaságnál helyezkedtem el, a kutatóállomás kísérleti telepét vezettem. Négy évig dolgoztam ott, közben megismertem a boglári borvidéket, a helyi adottságokat, termelőket. Magam is borászkodtam, s azt vettem észre, hogy különös érzékem van az ízekhez, amit viszont anyámnak köszönhetek, aki mindig finom ételeket tett az asztalra. Szóval, nagyon izgatott a borok világa, és a nyolcvanas évek közepén részt vettem egy dél-dunántúli regionális borversenyen mint magánszemély. Akkor ugyanis jobbára téeszek, állami gazdaságok indultak. Nos, ezen a versenyen aranyérmet nyertem királyleánykámmal, és ekkor döntöttem úgy, hogy felmondok a gazdaságnak.

Édesapja akkor bepipult, de néhány év elteltével belátta, hogy fia a rendszerváltozás előtti évben helyesen cselekedett. Ottó őszibarackot, csemegeszőlőt is termelt, Szombathelyen adta el, és az ebből származó bevételéből vett több mint két hektárt, amit szőlővel telepített.

– Ezzel a területtel és egy metszőollóval láttam hozzá az önállósághoz. Közben édesapám nyugdíjas lett és együtt dolgoztunk a szőlőben. Nagyon boldog időszakom volt, beszélgettünk a szőlővel, „aki" egy intelligens növény. Fokozatosan növeltük a területet, és egyszer csak azt vettük észre, hogy nagyobb az igény a borainkra, mint amennyit termelünk. Bár volt egy termelői borkimérésünk, a palackok több mint kilencven százaléka Budapesten talált vevőre, főleg éttermekben és szaküzletekben. Az-tán eljött 2005–2006, amikor többletünk keletkezett, de szerencsére sikerült bejutnunk a hipermarketekbe is. Ezt végképp nem gondoltam volna a kezdetekben!

Légli Ottó most harminchárom hektáron termel szőlőt, de még újabb területeket szeretne telepíteni. Mert lesz a borra vevő, és vannak ötletei új termékekre, például habzó borra vagy pezsgőre. Legfontosabb számára a hazai piac, ennek ellenére borai eljutottak külföldre, többek között a kényes ízlésű Angliába is. Ugyanakkor egy volt grófi majorban a borturizmust is szeretné fellendíteni helyi ételkülönlegességek bevonásával. Borai a kitüntető cím elnyerése óta mintha jobban fogynának, de ezt a sikert meg is kell őrizni.

– Jólesett az elismerés, viszont az örömmámorból kijózanodva rájöttem, hogy ezentúl még nagyobb lesz a felelősségem, még jobbnak kell lennem. Számomra ugyanis legfontosabb dolog a tisztesség és a természetesség.