Hajtás a szőlőben

A hajtásválogatást akkor végezzük, amikor még zsenge a növedék, nem fásodott meg, ezért kézzel könnyen letörhető. A beavatkozással szellősebbé válik a tőke, jobban fejlődnek a megmaradt hajtások, kevesebb lesz az lombfelület is, amit permetezni kell.

Legelőször a termőalapokon (rövid és hosszú csapon, szálvesszőn) nőtt hajtások közül azokat távolítsuk el, amelyeken nem mutatkozik termés. Ezután a tőke más részein fejlődött hajtásokat nézzük át, és azokat törjük ki, amelyeken nem látszik fürt, illetve amelyekről látjuk, hogy a jövő évi metszéskor nem tudjuk fölhasználni őket. Fontos, hogy inkább több, mintsem kevesebb hajtást hagyjunk a szükségesnél, hiszen a tenyészidő alatt még sérülhetnek a hajtások (például jégeső, szélkár miatt), illetve a ritkításukra még a későbbiekben is alkalmat keríthetünk.

Fej- és bakművelésű tőkéken, ha rövid csapot hagytunk, 6-10 hajtás maradjon meg egy négyzetméterre számolva, ha pedig hosszú csapra metszettünk, akkor 8-12. Alacsony és középmagas kordonon 10-12, magas kordonon pedig 10-16 hajtást hagyjunk négyzetméterenként. A metszés során beállított rügyszám egyébként nagyban befolyásolja a hajtásválogatást. A jól terhelt tőkén lényegében ugyanannyi hajtás képződik, mint amennyi rügyet meghagytunk, ezért itt kell a legkevesebb fölösleggel számolnunk. Túlterhelés esetén megnő a ki nem fakadt rügyek száma, így kevesebb hajtás keletkezik, ezeket különösen is mértéktartóan válogassuk meg. De ha a tőkét alul terheltük, akkor az átlagosnál több hajtást kell eltávolítanunk.