Júlia, az óriáscsikó

Nagyszerű helyszín a misztikus látomásokhoz a Törökszentmiklós-Szenttamáson található Almásy-kastély parkja. Húsz évvel ezelőtt Fodor Tamás a parkban rendezte meg a szolnoki Szigligeti Színház művészeivel a Szentivánéji álmot. A közönség felvonásonként sétált helyszínről helyszínre, ami emlékezetes élmény volt. Most a tizennégy hektáros kertben egy lócsalád idézi fel az angol történelmet. A shire a világ legnagyobb testű lófajtája, marmagassága eléri a két métert. Ez így egy mondat lehet egy szakkönyvből, ám ha a mén az ember felé közelít, középkori szobrok elevenednek meg, és angol lovagvárakból előcsörtető páncélos vitézeket vélünk látni. Ezek után illő, hogy bemutatkozzon a lófamília.

Katona Béla ménesvezető mutatta be őket. Elmondta, hogy a családfő Abbey Manor Grand Master, a kanca Fifield Josephine, a csikó pedig Szenttamási Júlia Liza. Szépek így együtt, és főleg békések. A szigetországban szántottak-vetettek velük, mert a tízmázsás állatokban van lóerő bőven.

Elődjük tán a fríz fajta lehetett, melyekkel már a II. században, Hadrianus császársága alatt, a Fríz-szigetekről érkező lovasok támadták Nagy-Britanniát. De hogyan került ide ez a fajta? Egy ilyen pompás állatot meglátni és megszeretni pillanat műve volt. És ha lehetősége van az embernek megszerezni egy (vagy több) példányát, mint ahogyan a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Zrt. tulajdonosának volt, hát biztos, hogy él is vele.

Ez a hatalmas ló egyébként éli hétköznapi társai életét. Ha a helyzet úgy hozza, gyerekek csimpaszkodnak fel rá – mert végtelenül békés és szelíd –, de ha szükséges, akár kocsit is húz. A ménesgazda jólesően újságolta nekünk, hogy napjainkban divatba jött a lótartás. Ami szerinte naponként kijön egy doboz cigaretta és egy üveg sör árából – mármint a takarmány ára. Persze ennél több kell: a rendszeres gondozás, aztán fedél a feje fölé meg állatorvosi ellátás, no és a drága szerszámok. Így természetesen már nem futná a sörből és a cigarettából.

A szenttamási ménes lovai évtizedek óta ott vannak a versenypályákon, a fogadók még emlékezhetnek a jó nevű Seebirkre, Arénára, Muskátlira, Turbóra. Az angol telivér ménes az alapanyagot a tenyésztéshez az egykori NDK-ból és Szovjetunióból hozta be. Most Dancing Hussy, Lacis Whip, Budapest Jo, Evader, Springing Baroness tűnhet fel a Kincsem Parkban.
A ménes vezetője, Katona Béla elmondta, hogy családjából hozta a ló szeretetét. Édesapja és nagybátyja a jászberényi méntelepen dolgozott, így már gyerekkorában közel került a lovakhoz. Azt mondja, kell is az állat iránti rajongás a tenyésztéshez, mert a lótartás ritkán nyereséges vállalkozás, így szükséges egy tőkeerős megszállott mögéje.

Én pedig azon tűnődöm, hogy nem sokat változott a rendszerváltás óta az ágazat megítélése, hiszen a termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban is azt lehetett mindig hallani, hogy a ló bizony viszi a pénzt. Csak ott maradhatott meg ez a pompás jószág, ahol a gazdaság vezetője megszállottja volt a lovazásnak. Hogy mi segíthetne? Talán a fogadó rendszer kiépítése, és az, ha a díjak összegéből ki lehetne gazdálkodni a rezsit. Míg ez nem így lesz, addig a ló sorsa mindig a gazda egzisztenciájától fog függeni. Még akkor is, ha a történelemből lép elő, mint az angol Grand Master és családja.