Édes déli zöldség

Leginkább salátát, mártást, főzeléket készítenek belőle az olaszok, a franciák és a spanyolok, emellett a cukrászatban is gyakran élnek vele. De sütemények, főzelékek, halételek ízesítőjeként is kedvelt a háztartásokban. Szárgumóját használják föl, amelynek (a magja mellett) jelentős az illóolaj-tartalma, ezenkívül zsíros olajat, fehérjét és cukrot is tartalmaz. Illóolaja és ehhez kötött anyagai révén görcsoldó és étvágyjavító hatású. Különösen a gyermekgyógyá­szatban alkalmazzák görcsoldó teaként. Illóolaját a likőr- és a kozmetikai ipar is hasznosítja.

A gumós édeskömény, amelyet korábban Európa melegebb övezeteiben termesztettek, kifejezetten meleg- és fényigényes, noha egyes változatai jól alkalmazkodtak a kontinentális éghajlathoz. Gyenge fényben, illetve árnyékban vontatottan fejlődik, a virágok magkötés nélkül hervadnak el. A talajra nem kényes, a vizet viszont kívánja, különösen fejlődésének kezdetén. Tápanyagigénye közepes, frissen szerves trágyázott földbe ne ültessük. Magját 2 centiméter mélyen vessük 30-35 centiméteres sortávolságra. Kelés után ritkítsuk az állományt; 20 centiméterenként hagyjunk meg egy-egy növényt a sorban.

Gyomlálni és kapálni csak addig szükséges, amíg a levelek megerősödnek. Szerencsére a gumós édeskömény a lisztharmaton kívül nem fogékony betegségekre. A termés a lédús szárgumó (átvágva fehér színű és édes ízű), melyet főzeléknek akkor szedjük, amikor elérte legalább a tyúktojás nagyságot. Egyéb célra, például salátának teljesen kifejlett állapotban (30-50 dekásan) takarítsuk be a szárgumót. A termést mihamarabb használjuk föl, és csak egészben tároljuk, mert – még így is – rohamosan csökken az illóolaj-tartalma.