Megőrzendő a kormos alma

Az első érdekesség az, hogy Cserszegtomajon nem is volt vár, viszont van várszínház, immár tíz éve. Tóth László vendéglátós szakember családi vállalkozásban több éven át építette, hatezer tonna követ raktak össze. Hogy a magyar kultúra egyik fellegvára legyen, közel a Balatonhoz, Hévízhez, ahol a turisták biztosan vágynak színházi élményekre is.

De néhány év után kiderült, hogy nem annyira, és ebből nem lehet megélni Magyarországon, ezért a tulajdonos alkalmazkodott az igényekhez. A kétezer fő befogadására alkalmas nézőtér most üresen tátong, viszont a színpad helyén étterem, alatta pedig borospince várja a népi kultúra és magyaros ételek, italok rajongóit. De még ne merüljünk el az élvezetekben, előtte járjuk körbe a várszínház környékét, a hetvenéves házigazdával, aki tíz évet biztosan letagadhatna korából.

– A mai világban az embernek hetvenévesen is dolgoznia kell, főleg, ha van négy gyereke – mondja, majd hozzáteszi: Istentől kapott legnagyobb ajándékunk a munka, anélkül nem érnénk semmit.

Ez az igyekezet meg is látszik a várszínházat körülölelő mediterrán hangulatú kerten. Itt bóklászhat, beszélgethet a vendég, akinek hamar feltűnik, hogy a ritka és szép növények között szobrok bújnak meg.

– Ezeket öcsém, Tóth József csinálta, de mindenki csak a művésznevén, Gazduramnak hívja. Alkotásai főleg a görög mitológia alakjait, például Zeuszt örökítik meg, de a magyar történelem is megihlette. Így az ősi magyar Tomaj nemzetségnek is emléket állított, hiszen Cserszegtomaj is róla kapta a nevét. Ez itt pedig a Hatlábú Józsi, aki itteni betyár volt, és nagyon szerette a jó bort meg a szép menyecskéket, képes volt utánuk egész éjszaka kajtatni. Hogy miért hívták hatlábúnak? Mert állandóan lovon ült.

A múlt emlékeit őrzik az őshonos növények, a régi magyar gyümölcsfajták is:
– Ez itt a rózsaszőlő, mellette a fekete rizling meg a delavári szőlő. Nagy előnyük, hogy nem kell őket permetezni, ahogy a pogácsaalmát sem. Van belőle tizenkét fám Szigligeten, és főzök belőle pálinkát, ecetet. Finom a legrégebbi magyar almafajta, a bőralma is, amit Erdélyben már az 1200-as években kormos almaként jegyeztek föl. A cseresznyék közül pedig tudja, melyik a legízletesebb? A fekete cigánycseresznye. Jó kapcsolatban állok Kovács Gyula pórszombati erdésszel, aki több mint kétszáz régi fajtát tart fenn magángénbankjában. Én is csatlakoztam hozzá, mert ezeket a régi kincseket meg kell őrizni az utókornak, és jó lenne, ha minél több kertben találkoznánk velük. De felsorakoznak a különböző gyógy- és fűszernövények is.

– Vendéglátósként honnan a vonzódása a gazdálkodáshoz?
– Szatmári kulákgyerekként először csak bányászként kaptam munkát, aztán kocsmáros, majd vendéglátó szakember lettem. Az ember nem bújhat ki a bőréből, és a föld szeretete sem múlik el. Olyannyira, hogy az országban az elsők között elkezdtem hidegen sajtolt olajokat készíteni. A mákolaj például lassítja az öregedést, csökkenti a vérnyomást, a napraforgóolaj a koleszterint, a tökmagolaj a prosztatára jó, míg a mandulaolaj erősíti az immunrendszert.

Mindezekkel az olajokkal találkozhatunk a salátás előételen, aztán jöhet a pincében a borkóstolás, ahol a cserszegi fűszeres persze nem maradhat ki. Ezután garantáltan megéhezve ülünk le a Rákóczi gulyáshoz meg a házi réteshez. Közben felhangzik a népzene. Gulyás Ferenc, a Nox együttes alapító tagja, aki a nemrégiben alakult Örökség zenekarban is játszik, megszólaltat szinte minden népi hangszert, a citerától a tekerőlantig. Előveszi tarsolyából a legszebb népdalokat, éneklésre bírja még a német és az orosz turistákat is. Lám, a kultúrát így is el lehet adni egy várszínház színpadán!