Rendőrök a kincses dobozban

Az üvegnegatívra készült pornóképeknek semmi közük a rendőrséghez, még ha egyik épületükben kupleráj is működött. Urbán Tamás fotóriporter, az egykori bűnügyi tudósító különös fényképkincsre bukkant...

KriminálisCsontos Tibor2009. 01. 09. péntek2009. 01. 09.
Rendőrök a kincses dobozban

Miután 1947 szeptemberében Rákosi Mátyás megnyitotta a Nemzetközi Vásárt, dr. Münnich Ferenc, Budapest akkori főkapitánya a vásári forgatagban megállt egy kis bodega előtt és lehajtotta a forintért kínált pohárnyi mustot. A korabeli Magyar Rendőr fényképes tudósítása szerint ihatott volna négy forintért aszut és kettőért – miként írták – szomorodnit is. Urbán Tamás Balázs Béla-díjas fotóriporter viszont cseppet sem szomorodik el, ha ilyesmire bukkan a napjait betöltő különleges időutazásakor. Ellenkezőleg: sok üdítő pillanatot él át, amióta belevetette magát a magyar rendőrségi fényképezés históriájának feldolgozásába.

– Jó néhány éve az egyik rendőrújság szerkesztőségében három hatalmas dobozban megszámlálhatatlan régi negatívot láttam, melyek éppen úton voltak a szemeteskukákba – meséli Urbán Tamás. – Valami azt súgta, ennek az anyagnak jobb helye lesz a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeumban. Később derült ki, hogy a dobozok a korábbi Magyar Rendőr című hetilap teljes fotóarchívumát jelentő, több mint nyolcezer tekercs filmet tartalmazzák. Az időközben előkerült eseménynaplóból pedig az is nyilvánvalóvá vált, hogy a lap munkatársai, a rendőri tudósítók sajátos nézőpontjában, stílusában, szóhasználatával szinte napi pontossággal rögzítették a történéseket, históriánk elmúlt öt évtizedének eseményeit.

Az évtizedekig bűnügyi tudósítóként dolgozó Urbán Tamás, aki elsőként szerkesztette az ORFK honlapját, majd a Rendőrség-történeti Múzeum fotó-és filmarchívumát is gondozta, azt mondja, hogy ez a múltmentés legalább olyan érdekes számára, mint a fényképezés.

A Magyar Rendőr 1947. január elsején, belső terjesztésű lapként indult, s a korszak propagandájának megfelelően hemzsegett a mosolygó, kifogástalan egyenruhában feszítő rendőröktől, akiknek kiképzéséről, járőrversenyeiről, pompásnak mutatott, munkakörülményeiről, mindennapi életéről, sportrendezvényeiről szóltak a hírek, s arról is, hogy a rendőrök görög szabadságharcosoknak befizetett 385 forintjukat a szerkesztőség már továbbította a főkapitányság számvevőségének. Klasszikus bűnügyekről ritkán írt a lap, annál többet a fekete vágásokról, a kulákok viselt dolgairól. (Képünkön: Kulák előállítása, Tiszakeszi, 1948)

Az első évfolyamok kedvenc témája volt a rendőrgyerekek üdültetése, a nyaraló gyerekeket naponta lemérték, mennyit híztak és fejlődtek, hogy megnyugtassák a dolgozó nép rendjét védő bajtársakat: gyermekeik jó kezekben vannak. Ezzel is azt üzenték, hogy a „népi demokrácia életnívójának emeléséhez a gyerekek kifogástalan üdültetése is hozzátartozik.”
A lap nevezetes munkatársa volt Ruttkay Pál, az 1945 utáni első magyar rendőrségi fotós, akit a testület krónikásának is neveztek, s aki olykor repülőgépek, helikopterek fedélzetéről is dolgozhatott. Róla mesélték, hogy egy hangverseny közben a színpadon fotózott, amikor az akkor még vaku helyett használt magnézium izzó porszemei ráestek az üstdobra, nem kis riadalmat keltve a tűzzel fenyegető véletlennel. Mondták is neki, ha Rákosi elvtárs ott ült volna a koncerten, merényletkísérlet miatt a krónikás alaposan megüthette volna a bokáját.

– A magnézium ugyanis pirotechnikai eszköznek számított, nem véletlen, hogy a Magyar Rendőr fotósainak grammra el kellett számolniuk vele – jegyzi meg Urbán Tamás, aki 2008. július elsejétől a Nemzeti Kulturális Alap ösztöndíjasaként végzi ezt a rendkívüli érdekességekkel kecsegtető kutatást. A feldolgozásra váró negatívok, fényképek, filmek mennyiségét szerinte egyelőre pontosan fel sem lehet mérni, hiszen újabb és újabb soha nem látott felvételek kerülnek elő. Ráadásul a már ismert fotók a könyvtárak, múzeumok gyűjteményeiben található háttéranyagokkal egészíthetők ki.

S ami talán a legfontosabb, mondja, még köztünk vannak olyan rendőr főtisztek, akik megélték az elmúlt több mint fél évszázadot, sőt néhányuknak olykor az események alakításában is szerepük volt. Urbán valamennyiüket igyekszik megkeresni és videóra rögzített interjúkban megőrizni emlékeiket. Közben persze digitalizálja, rendszerezi az 1945 utáni rendőrségi fotókat, s eredményeiről rendszeresen tájékoztat az interneten. (Képünkön: Szántásellenőrzés, 1948)

Hozzáteszi, hogy kutatásai részeredményeit bárki szabadon felhasználhatja. Az archív fényképhalmaz kincses dobozaiban egyébként ötven darab ún. üvegnegatívot is talált, melyeken pornójelenetek láthatók, úgy véli, mindezek abból az időből maradtak fent, amikor a rendőrségi lap szerkesztőségi épületének mindkét emeletén kupleráj működött. Urbán azonban nyugalomra int, amikor azt mondja, ezeket nem teszi közzé, hiszen semmi közük a rendőrségi fotók történetéhez.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek