Krónika
Mint már oly sok éve, idén is megrendezték a Kárpát-medence Magyarlakta Településeinek Virtusvetélkedője című rendezvénysorozatot. A nyár elejétől a hét végéig számos hazai és határon túli magyar település mérte össze tudását a leglehetetlenebb versenyszámokban. A küzdelem nagy volt, de a győzni akarás vágyát elnyomta a jó hangulat, a vidámság, az újra találkozások és az új barátságok szövődésének lehetősége.
A Bosnyák téri piacon az egyik épület sarkánál ugyanazon a helyen ül egy parasztasszony. Színes főkötőt hord a fején strasszal díszítve, rengeteg szoknyája alatt egy ládikó. Előtte egy másik, azon kiterítve gyönyörű fehér abroszok. Messziről látható, hogy ez a hófehér, apró lyukakkal díszített asztalterítő az, amit a szaknyelv madeirának nevez. Valamelyik nap erőt vett rajtam a kíváncsiság, és megszólítottam az asszonyt. Kérdésemre készséggel válaszolt: – Bizony édes uram, ez madeira, nem drága, ha tetszik, vigye, csak 8000 forint.
Robert Fico szlovák miniszterelnök egyszerre megszelídült – no, nem magától, és nem is tudni, mennyi időre. A főleg magyarokat (de más kisebbségeket) is sértő nyelvtörvény alkalmazása hirtelen a jövőbe csúszott, ami pedig Sólyom László augusztus 21-i „kitiltását” illeti, nos, ezt Szlovákia miniszterelnöke is sajnálja.
Ismerek egy idős hölgyet, aki túl a nyolcvanon egyedül él, ahogy mondani szokás, nincs se kutyája, se macskája, csak egy csodálatos tulajdonsága: dolgozik.
Azt írta az újság, hogy nemrégiben egy középkorú férfi holttestét találták meg egy budai bérház lakásában.
Becsöngettek Havannában is: az úttörőnyakkendős diákok várják az ünnepség kezdetét a Roberto Poland iskolában. Vajon ki tudná megmondani, hogy kitartanak-e még a régi tankönyvek a következő években is? Ezek a gyerekek is azt szajkózzák majd, hogy Kuba szuverén szocialista munkásállam, ahol az állampolgárok egyetlen elismert joga sem használható fel a szocializmus és a kommunizmus építése ellen, vagy már új tananyagra és új könyvekre lesz szükségük?