Karóval mentek

– Forduljon a bírósághoz, a polgári jog ezt írja elő – mondja a rendőrök vezetője a pajszerral, csákánnyal felszerelt építőipari vállalkozóknak.
– Ha már polgári jogról beszélünk: mi lebontjuk a házát, és hajtsa be ő mirajtunk – válaszol az egyik szószóló.
– Én emberileg megértem az önök problémáját…
– Tizenöt éve ekkora – mutatja, mekkora – megértéseket kapunk, és folyik minden ugyanúgy tovább.
A százötven demonstráló reggel kilenctől délután kettőig nézett farkasszemet az egyre szaporodó rendőrökkel. Vezetőjük, Éliás Ádám többször hangsúlyozta, hogy le szeretnék bontani a telken található házat, de a rendőrökkel nem kívánnak összetűzésbe kerülni. Egy idő után a rendőrök arra kérték a vállalkozókat, hogy tegyék le a csákányokat, mert azok alkalmasak arra, hogy testi sértés okozzanak: ennek a demonstrálók eleget is tettek, majd kettő óra körül elvonultak. Éliás Ádám azt mondta, hogy mindenképen bontani szeretnének, és az is lehet, hogy éjszaka térnek vissza.
A körbetartozás az építőipar egyik legnagyobb rákfenéje. Szűcs László fővállalkozója, a Fehér T. és társa Kft. viszont vélhetőleg pénzéhez jutott, mivel a megrendelő a siklósi önkormányzat volt, amely a Regionális Operatív Program keretében nyert forrásokat a beruházásra. Szerződés szerint harminchárom millió forintot kellett volna fizetni az alvállalkozónak a munkájáért, illetve a felhasznált építőanyagért, aki ezen felül még – állítása szerint – körülbelül tízmillió forint értékben segítette ki a fővállalkozót, mert neki kellett megelőlegeznie a munkálatok elvégzéséhez szükséges áram, víz, és az őrzés költségeit is. Erről szerződés, írásbeli megállapodás nincsen. A követelést a fővállalkozó már az átadás-átvételkor vitatta. Viszont a siklósi önkormányzat által a készített jegyzőkönyv szerint elismerte, hogy tizenkét millióval tartozik a szerződésben foglaltak alapján, és a bankját utasítja, hogy ekkora összeget engedményezzen az alvállalkozó számára. Csakhogy Szűcs Lászlónak ezt nem sikerült leemelnie.
Azóta a Fehér T. és társa Kft. vitatja nem csak a tízmilliós, vízre-áramra költött összeget, hanem a szerződésben meghatározott szolgáltatások ellenértékének egy részét is.
Az alvállalkozók azért akarnak házat bontani, mert a tulajdonukat képező, ki nem fizetett, de beépített anyagot elvihetnék az építkezésről. A bírósági út hosszadalmas, és nem sok sikerrel kecsegtet. Ráadásul a Szűcs László által épített siklósi beruházást az önkormányzat átvette, tehát annak lebontása már csak az önkormányzatot károsítaná, ezért vetettek szemet – sajátos logika alapján – a vállalkozás szegedi telephelyére. Szűcs László huszonkétmillió forint körüli összeget követel, vállalkozása tönkrement, házát árverezik. Ebből a helyzetből a bírósági eljárás nem jelent kiutat: bár az általunk látott dokumentumok alapján valószínű, hogy legalább a követelés felét nagy valószínűséggel lehetne érvényesíteni, mivel annak a jogalapját is vitatja a fővállalkozó, jogerős ítélet két évnél hamarabb nemigen várható.