Mindenütt jó, de legrosszabb itthon II.

Az Ikarus kiárusítása már régebben megtörtént – erről akkor a Szabad Föld is beszámolt –, a vevő, az olasz Iveco, ahogy sejteni lehetett, nem a gyár megtartásában, esetleges felújításában volt érdekelt, hanem a megszüntetésében. (Annyira nem gondolkodtak a további gyártásban, hogy észre sem vették, hogy az akkor még milliárdokat érő márkanév sem lett az övék…) Amúgy mi mást is várhattunk volna tőlük, hisz van nekik saját autóbuszuk, miért lett volna érdekük a magyar konkurenciát megtartani?
Többedik cikkünk megjelenése óta sem történt semmi – ezt is megszokhattuk –, ha csak az nem, hogy egy képviselői interpelláció hangzott el év végén a parlamentben: „Miért nem Magyarországon gyártott autóbuszokat vásárolnak?” címmel, a honvédelmi miniszternek címezve.
Ugyanis a HM egyike azon cégeknek, amelyek korábban 200 autóbuszt rendeltek az Ikarustól, amely ezekhez a buszokhoz megszerezte a NATO-minősítést is. De nemcsak a HM igényelt volna Ikarust, hanem a BKV is, ezret, a Volán mintegy hétszázat, az iskolabuszprogram pedig félezer darabot. Ezek a megrendelések most – hova máshová? – az Ivecóhoz futnak be, amely – miután bezárta, megszüntette a magyarországi gyártóbázist, emberek ezreit bocsátotta el – a megrendelésekre sajnálkozó mosollyal nagyjából azt válaszolja, hogy az Ikarus magyarországi gyártása megszűnt, de viszont véletlenül akad nála néhány egészen jól használható Iveco busz is…
A képviselői interpellációra adott miniszteri válasz úgy, első látásra rendben is volna, csak éppen a részletekben rejlik, ahogy szokott volt, az ördög. Mert nagyjából arról írnak, hogy a megrendelésre már nem az Ikarus, hanem az Iveco jelentkezett – ennek tudjuk az okát –, hogy nincs magyarországi gyártóbázis – ismereteikkel ellentétben jelenleg éppen hat gyár volna alkalmas autóbuszt gyártani –, hogy az Ikarus által gyártott, Euro–3-as motor már nem megfelelő. Ezzel a megállapítással meg csak az a baj, hogy az Ikarus már haldoklása közepette is Euro–4-es motorral szállított buszokat Norvégiába, Lettországba, Görögországba…
De a pontatlanságokon és a látható tájékozatlanságon túl a legfontosabb, hogy most, a válság idején, sem a HM, sem a BKV, sem senki nem hajlandó megérteni, hogy mit jelent Magyarország számára a munkahelyek megtartása. Hogy milyen fontos volna – esetleg NATO-támogatással is – a beruházások élénkítése, a húzó ágazatok termelésének beindítása, a munkahelyek megtartása.
Az Iveco nemcsak egy gyárat, egy évtizedes termelési kultúrát, egy világmárkát tett tönkre, hanem megszerezte annak hazai és külföldi piacát is. Muszáj ezt állami finanszírozású megrendelésekkel is jutalmazni?