Kép-let

„A férfiak tábora több ezer ember kiabálására ébredt. Amint kiléptünka barakkokból, láttuk, mi történt. A cigányok táborát fényszórók világították meg, a férfiakat, nőket és gyerekeket az SS-ek sorba állították, ötösével, hogy a krematóriumba vigyék őket. A szerencsétlenek minden erejükkel ellenálltak, olyan hangosan kiabáltak, hogy egész Birkenauban hallatszott. A dulakodás egész éjjel tartott, de reggelre a cigányok tábora már üres volt.” Akkor, éjjel az utolsó még megmaradt háromezer cigány férfit, nőt és gyereket égették el. Erre a napra emlékezünk a Roma Holokauszt napján, amely szörnyűségről, valljuk be, méltatlanul keveset tudunk. A történészek szerint Auschwitzban 23 ezer roma veszett oda, Európában pedig körülbelül félmillióan pusztultak el. A mostani emlékünnepség – melyen többek között beszédet mondott Daróczi Ágnes újságíró, roma polgárjogi aktivista is – különös aktualitása, hogy ismeretlen halálosztók gyilkolnak az ország kistelepülésein, a faluszéli cigányházakban. Tudjuk jól: az auschwitzi rettenethez is a kirekesztés és a diszkrimináció vezetett el, amelynek sokasodó jeleit immár naponta érzékelhetjük.