Doktor Anna missziója

Kétszer töltötte szabadságát Afrikában dr. Jakkel Anna. Nem szafarin vett részt, hanem olyan Isten háta mögötti településekre ment, ahol gyógyító munkát végezhetett.

Krónika2010. 10. 08. péntek2010. 10. 08.

Kép: Doktornő Afrikában karitatív orvoslás fekete kisgyerek sorbanálló betegek Fotó: Geopixel

Doktor Anna missziója
Doktornő Afrikában karitatív orvoslás fekete kisgyerek sorbanálló betegek Fotó: Geopixel

Még az orvosi egyetemre járt, amikor arról álmodozott, hogy egyszer majd brazíliai őserdőkben vagy afrikai banánligetekben sétál. Ám más volt a hétköznapi valóság: a diákévek után férjhez ment, lakás kellett, jöttek a gyerekek, a szakvizsga. A keresetből nem futotta volna távoli utazásokra, és akkoriban annak is örült az ember, ha kapott egyáltalán nyugati útlevelet.

De tavaly nyáron elérkezett a sorsdöntő pillanat! A doktornő az egyik női hetilapban olvasott egy cikket a kongói missziójából hazatérő orvoscsoport élményeiről. Azonnal felvette a szervezőkkel, az Afrikai–Magyar Egyesülettel a kapcsolatot. Regisztrált a honlapukon, hogy legközelebb ő is szívesen velük tartana.

Figyelemmel kísérte az eseményeket, s amikor a következő csapat hazaérkezett, elébük ment a repülőtérre. Élményekkel feltöltődött kollégákat üdvözölhetett, egyikük sem volt fáradt vagy elcsigázott, boldognak látta őket. „Nekem is mennem kell!” – döntötte el Jakkel Anna. Úgy érezte, muszáj egy időre kiszakadnia a megszokott környezetéből, hogy megújult erővel folytathassa szakmai és privát életét. Arról nem is beszélve: a valamikori álom végre valóra válhat.

Hosszú előkészületek és kalandos utazás után idén februárban Egyiptomon és Ugandán keresztül megérkezett a háromfős orvosdelegáció Kongóba. A körülményeket látva nem volt nehéz megállapítaniuk: időben is visszautaztak pár ezer évet. A polgárháború dúlta országban nincs idegenforgalom, magánember csak szervezetten és békefenntartók felügyelete alatt lépheti át a határt. Szívfacsaró a szegénység, víz, villany nincs, internetről még csak nem is hallottak arrafelé, a külvilággal való kapcsolatot az egyetlen távírópózna jelenti. Este hat óra után megáll az élet, sötétség borul a vidékre. Így aztán a gyógyító munkát is be kellett addig fejezni, hogy még világosban visszajussanak a bázishelyre. Jakkel Anna társaival együtt egy pár ezres falucskában látott munkához, ahol orvost addig még csak mutatóban sem láttak, s az elsősegélynyújtó-hely felszereltsége is sok kívánnivalót hagyott maga után. De szerencsére magukkal vitték a saját műszereiket, a gyógyszereket pedig a helyi patikából tudták beszerezni. Eljutottak a pigmeusok zárt közösségébe, majd egy menekülttáborba is, ahol több ezer felnőtt és gyerek él teljes kiszolgáltatottságban – alultápláltak, sokan szenvednek fertőző betegségben. Gyakori a kolera, a lepra, a malária. Jakkel doktornő ekkor találkozott először szemtől szembe e bajokkal.

Ezek is érdekelhetnek