Békét a tudattalannak

"Agykutatóként világéletemben nagyon komolyan vettem a tudat kategóriát mint az elme olyan állapotát, amikor tudomásunk van önmagunkról, a külső világról, és a kettőt el tudjuk választani egymástól. Itt öneszmélés és tudatosság van, miközben az elme rendelkezik számos olyan funkcióval, amely jelen van, viselkedésünket mélységesen befolyásolja, ám nem veszünk róla tudomást. Például miközben önnel ebéd után beszélgetek, már tervezem, hogy délután mit fogok csinálni, agyamban számos döntés-előkészítő folyamat megy végbe, amelyről nem tudok, de amelyek meghatározzák mai viselkedésemet" - mondta a Szondának a professzor úr.
Ádám György Nagyváradon nőtt fel. Az akkor frissen Romániához  csatolt kultúrvárosban franciás műveltség uralkodott, így egészen fiatalon eredeti nyelven olvashatta a XVII. századi René Descartes és a XX. századi Henri Bergson francia filozófusok műveit, akik igen nagy hatással voltak gondolkodására és későbbi agykutatói tevékenységére. Az ő nézeteik, miszerint tudatos és tudattalan a nap minden órájában átúsznak egymásba, és kiegészítik egymást, közelebb álltak hozzá, mint a később németül olvasott óriás, Sigmund Freud munkái, aki a klinikumból vett tapasztalatai alapján inkább a két szféra harcát, konfliktusait hangsúlyozta.
Ádám György agykutató orvosként évtizedeken át folytatott a tudattalannal kapcsolatos kutatásokat. Foglalkozott például a belső szervekből induló érzékleti és érzelmi megnyilvánulásokkal, amelyek eljutnak az agyba, nem válnak tudatossá, de bizonyos tanulási folyamatokkal tudatossá tehetők. Munkatársaival végzett például olyan kísérletsorozatokat, amelyek során önkéntes kísérleti személyek vékonybelébe ballonos szondát juttattak. A lenyelt szonda segítségével enyhe feszítést hoztak létre a vékonybélben, amelyről a  résztvevők nem vettek tudomást, semmiféle fájdalmat nem éreztek, agyukban mégis elektromos hullámváltozások formájában mérni lehetett, hogy történt valami. Megfelelő tréninggel azt is el tudták érni, hogy e folyamatok mérhetően tudatossá váljanak.
A professzor azonban hangsúlyozza, és könyvében is kifejti, hogy a tudattalanban lévő dolgokat "ott kell hagyni, ahol vannak, és nem szabad őket mindenáron tudatossá tenni". Hiszen tudatos és tudattalan kiegészíti egymást.
(A Magyar Rádió Szonda című műsora nyomán)