Kuncsorogva művelődni

Kongó, hűvös termek fogadják a kultúrházak látogatóit szerte az országban. A rendszerváltás után elfogyott a helyi művelődésre szánt pénz, az önkormányzatoknak minden fityingre szükségük volt. A szakkörök alapfokú művészeti oktatás címén a művészeti iskolákba soroltak át, a mozi lehúzta a rolót, maradt a helytörténeti kiállítás meg a nyugdíjasklub. No és a bálásruhavásár. A szocializmusból itt ragadt hatalmas termek nem feleltek meg az új kor igényeinek: kisebb klubszobákra van szükség, nem kétszáz négyzetméteres hodályokra, amelyeket sem közönséggel megtölteni, sem felfűteni nem lehet.
- Az apátfalvai művelődési házat 1982-ben újítottuk fel utoljára - meséli Móricz Ágnes intézményegység-vezető. - Öt éve kívülről lefestettük a házat, a nagyteremre már nem futotta. Szerencse, hogy itt tartottak egy lagzit: az örömszülők saját költségükön befestették a falakat. Gazdaságtalan a fűtés: befúj a szél a nyílászárókon. Az épület, különösen a mozié, mindenütt beázik. A vetítéseket 2001-ben megszüntette az önkormányzat - azóta a mozihelyiség olyan borzalmas állapotba került, hogy egyszerűen használhatatlan.
Erre a fajta problémára egy lehetséges megoldás létezik, amelyet sok településen meg is léptek: új, alaposan szigetelt, gazdaságosabb fenntartású faluházat építettek, amely több kisebb klubhelyiséggel rendelkezik, a nagyterem benne a helyi közönségre méretezett. Egy épülettömbben vannak a közművelődés színterei, a könyvtár és a teleház. Ez persze a legtöbb településen csak pályázatból lehetséges. Már ahol összejön: Apátfalva megnyerte ugyan a vonatkozó pályázatot, de csak akkor valósulhat meg, ha sikerül olyan bankot találni, amelynek nem kell ingatlanfedezet. A kistelepüléseknek már alig van hitelfedezetül szolgáló forgalomképes ingatlanuk.
{p}
- Semmilyen lehetőséget nem szabad elszalasztani - véli Monori Gyula, a zsombói művelődési ház igazgatója. - Mi apró lépésekben haladtunk: kicseréltük a nyílászárókat,  a szigetelést. Hasonlókra lehet pályázni: minden évben lobbizunk az önkormányzatnál, hogy legyen félmillió forint keretünk a pályázatok önerejéhez. Minden helyi kezdeményezésnek helyet adunk, de ha valaki a nagytermet szeretné igénybe venni, legalábbis a rezsit ki kell fizetnie. Nehéz megértetni az emberekkel, hogy bár az ő szüleik építették a házat társadalmi munkában, most fizetniük kell, ha használni akarják. Azt szoktam mondani: ha elintézik a szolgáltatónál, hogy ingyen adja a gázt, tőlem jöhetnek ingyen. Addig is, aki fizet, annak felfűtjük a nagytermet, aki meg nem, az öltözzön melegen.
A programok sokfélék. Zsombón ottlétemkor éppen fotókiállítást nyitottak meg, de jártam már náluk táncházban is. Apátfalván különösen büszkék az egészségüggyel kapcsolatos programjaikra és a társadalmi összefogással működtetett erdei iskolájukra. Mindenhol van nyugdíjasklub és kórus, Apátfalván hagyománya van a citerazenének. Koncerteket szervezni, tájoló színházat fogadni már nem érdemes: esetleg falunapra jut valami, de gazdaságosan a fellépők tiszteletdíját sem lehet kihozni. A lényeg: az önkormányzattól kapott pénz nagyjából bérre és a ház fenntartására elég, azon túlmenően mindenre pályázni kell.
A pénz azonban nem minden. Lehet támaszkodni a civilekre is. Apátfalván a vezető munkáját az Apátfalváért Egyesület segíti, például az erdei iskola belsőépítészeti munkáinak többségét saját kezükkel végezték el, a nyáron árvízkárosult gyerekeket fogadtak: egyszóval, amit saját erőből el tudnak végezni, azt el is végzik.
- Bármilyen nagyobb rendezvényt akarok, azt csak az egyesülettel, más civil szervezettel, szponzorokkal együtt tudom megcsinálni - teszi hozzá Móricz Ágnes.
Magától értetődő bevételi forrásnak tűnik még a termek bérbe adása. Ezzel csak annyi bibi van, hogy jelentős forrásokat így nem lehet szerezni, hiszen ez vállalkozási tevékenység. A bérbeadásból származó bevétel nem haladhat meg egy bizonyos szűk mértéket, különben a művelődési háznak vállalkozásokra szabott adót is kell fizetnie.
- Fontos időnként a helyi vállalkozókhoz is segítségért fordulni - mondja Monori Gyula. - Emellé megkülönböztetett figyelmesség is társul, tehát ha éppen nem kérünk tőlük semmit, akkor is személyesen hívjuk el őket minden rendezvényre. Persze náluk sem lehet örökké pénzért kuncsorogni, elvégre az iskola és az óvoda rendezvényeit is ők támogatják.
Vagyis a művelődési házak, ahol még működnek, a költségvetésükből épp hogy csak vegetálnának. Onnantól kezdve, hogy a házban tizenöt fok és világítás van, minden az intézményvezetőn múlik: ha ő nem járja le a lábát, a ház is csak üres héj marad.