Ismerjük meg magunkat!

- Nagy sikerrel játszik komédiában és tragédiában egyaránt. Hogy van az, hogy szinte állandóan szélsőséges érzelmek és indulatok között táncol?
- Szerencsém van, talán alkalmas vagyok erre is, arra is.
- Nyilván nagyszerű géneket örökölt a szüleitől, Básti Lajostól és Zolnay Zsuzsától, de a színészi karaktere mégis egészen más lett. Alapvetően fanyar és groteszk.
- Ez természetes, ma más a világ. Nyilván nem véletlenül választottam a pályám kezdetén a kaposvári színházi műhelyt, amelyben a hagyományostól teljesen eltérően közelítették meg a színházat, a nézőket. Igen, hozzám a fanyar, az élet sötétebb, groteszk oldalait is megmutató színjátszás áll közel.
- Nagy találkozás lehetett ez az ottani kollégákkal, Zsámbéki Gáborral vagy Ascher Tamással...
- A kaposvári műhely valóban fantasztikus együttgondolkodást jelentett a színészkollégákkal és a rendezőkkel egyaránt. De Ascherrel például már korábban is ismertük egymást. Mind a ketten bánkiak voltunk. Egy Leveleki Eszter nevű csodálatos pedagógus annak idején gyerekparadicsomot hozott létre Bánkon, ott találkoztunk, ott rendezett először. Sokan voltak még ott, akik mára a művészetben vagy a közéletben ismert figurák lettek. Én öt nyarat töltöttem Bánkon.
- Ez egy tábor volt?
- Nem tábornak neveztük, a szóhoz tapadó rossz érzetek miatt. Egy saját országot alakítottunk ki, volt saját térképünk, voltak törvényeink, játékaink, harcok, csaták, ünnepek, tehát egy külön társadalomban, egy külön világban éltünk. A hozzám hasonló gyerekek számára létesült ez az ország, akik eléggé nehezen találták meg a helyüket a világban, nehezen tudnak beilleszkedni vagy a személyiségük, vagy a szüleik foglalkozása miatt.
- A boldogságérzet mellett mit adott a gyerekeknek ez a világ?
- A legfogékonyabb kamaszkorban fejlesztette bennünk az érzékeny emberi kapcsolatok kialakításának és a társadalomba való beilleszkedésnek a képességét, és közben mindenki megtarthatta a saját egyéniségét, a véleményét. Arra tanított, hogyan lehet építően együtt élni és dolgozni úgy, hogy kritizálunk, de mégsem rombolunk. Van véleményünk, el is mondjuk, de azt is el kell fogadnunk, ha minket kritizálnak - és mindezt erős közösséget alkotva. Ez az alapja annak is, amitől jó lesz egy színházi társulat, vagy bármilyen más közösség, akár egy ország.
- De hát azok laboratóriumi körülmények voltak, a valóság más.
- Ott is nehéz volt, de megneveltük egymást. Először is saját magunkat kell megismerni ahhoz, hogy önmagunkon keresztül eljussunk a többi emberhez, és elfogadjuk másoknak a szempontjait. A közéletben is, a politikai őrületek helyett meg kellene tanulni jobban figyelni a másikra.
- A színész a mai világban szinte koldulja a szeretetet. Nem válik ezzel igénytelenné?
- Nem lehet élni a közönség szeretete nélkül. Elvállaltam a Született feleségek című tévésorozat egyik szerepének szinkronizálását is, de azért igyekszem igényes lenni, csak olyasmiben dolgozom, ami nem arcpirító.
- Azt hogyan viseli el, hogy a Nemzeti Színházban, a Macskalápon című ír darabban nyújtott kiváló alakítása - sokak szerint az évad legjobb színésznői teljesítménye - a kritikában, a közvéleményben szinte visszhangtalanul múlik el?
- Ez fájdalmas. Biztos vagyok abban, hogy ha ez a darab a Katona József Színházban megy, nagy színházi esemény. De itt még mindig politikai játszmák áldozatai vagyunk. Nekem még a baráti körömben is akadtak, akik nem akartak szóba állni velem, a kritikusok közül pedig egyesek egyszerűen leírtak, amikor a Nemzeti Színházhoz szerződtem.  Az ilyenfajta mellőzés ostoba és igazságtalan, hiszen mi köze az itt dolgozó művészgárdának bármelyik politikai irányzat elöljáróinak a gondolkodásmódjához? Sajnos, ennek az előítéletnek a felszámolásához időre van szükség.
- Meglep, hogy így kitárulkozik. Básti Juli tévé- vagy sajtóinterjúiban általában nem közlékeny.
- Valljuk be, ha mondjuk leülök a kamerák elé, nemigen lehetek őszinte, mert azzal sok embert bántanék meg, amit a fene se akar. Ha érdeklődnek, hogy vagy, azt mondod, jól, és nem árulod el, hogy állatira be van csípődve a derekad, és megőrülsz a fájdalomtól. Mert a hangulatod szuper, a pálya szuper, az élet szuper.
- Az ön élete tényleg szuper, kevesen vannak a színi világban, akik három gyerekkel ilyen teljes életet élnek.
- Sajnos, nekem is volt egy tönkrement házasságom, és bár Puskás Tamással régen élünk együtt, csak sokára hittem el, hogy újra boldog lehetek, belevághatok a családi életbe, a gyerekszülésbe.
- Mit csinál a bemutató után?
- Lefekszem a szőnyegre, hogy végre pihenjek, és a gyerekeim ugrálni fognak rajtam és puszilgatnak majd.