Kereskednek az emberrel

- Mondhatni, hogy ismeri a lókereskedés csínját-bínját?
- Ha ismerném, lókereskedő lennék, fogalmazzunk úgy, hogy sok mindent megtanultam a lókereskedésről. Köszönhetően az Amari krisz című dokumentumfilmnek, amelyet lókereskedő cigányközösségben forgattam. Tagjai őrzik az ősi tradíciókat, hagyományaik középpontjában a lókereskedés áll, életüket pedig a "cigány törvény" szerint élik. A krisz jellegzetes intézményük, amely megoldja vitás kérdéseiket. Ha a felek képtelenek megegyezni, az öregek tanácsa dönt. Leegyszerűsítve: békebíróságról van szó, kifejezetten kereskedelmi és pénzügyekben. Ha valaki lovat vesz, és az megdöglik, el kell dönteni, az eladó tudott-e az állat betegségéről. Az oláh cigányoknál szigorú szabályai vannak a lókereskedésnek.
- Ahogyan az ön dokumentumfilmjeinek is lényeges eleme a cigányság. Egyszer úgy nyilatkozott, "büszkék lehetünk arra, hogy ilyen cigányaink vannak".
- Igen, ezt most is bátran állíthatom, és a cigány kultúrára, a megőrzőire, a mindennapi megélhetésért küzdő, szegénysorsban élő cigányságra gondolok, amikor a roma művészetek, az értelmiség vagy a cigány folklór kincsei, a cigány nyelvek gazdagsága és költőisége kerül szóba. Ismerjük mindezt?
- Gondolja, hogy ezzel meghatja a többségi társadalmat, és filmjeivel rést üthet a cigányokkal szembeni előítéletek tömör falán?
- Tudom, hogy az előítéletek erősek, mégis hiszek abban, hogy érték az előítéletmentes gondolkodás. Azt hiszem, ahogyan minderről beszélek, amilyen filmes módszerekkel dolgozom, az maga a közvetítés.
- Lehet, hogy ön a cigányság magyar hangja?
- Amennyiben a cigány kultúra bemutatása közvetítés, vállalom, alapvetően azonban nem szeretnék senkinek a magyar hangja lenni. Arról van szó ugyanis, hogy a magyarországi cigányság ismeri azt a kultúrát és társadalmat, amelyikben többnyire megkülönböztetett kisebbségként él. Beszélik a nyelvünket, mi nem beszéljük az övékét. Ritkán látunk saját kultúránknál tovább, többnyire azt hisszük, értékeink univerzálisak és helyesek, a másokéi pedig nem. Érdemes azon elgondolkodni, hogy ez hova vezet.
- Miként sikerült elfogadtatnia magát a zárt roma közösségekkel, s meggyőznie őket, hogy nem az egzotikum érdekli bennük?
- Filmjeimet a kölcsönös szimpátiára és elfogadásra alapozom, erre épül az a párbeszéd, amely ugyancsak az egymás iránti érdeklődésből indul ki. Szerencsés lehetek, amikor az Isten adósságát forgattam az ózdi Hétes-telepen, "befogadott" egy magyar cigány család. Békés megyében pedig az oláh cigányok között készül az újabb filmem a nőkkel kapcsolatos hagyományokról. De Budapesten is számos roma barátom van.
- Eddigi élményei alapján el tudná képzelni magát köztük nőként?
- Mondjuk egy tradicionális oláh cigány családban? Tegyük fel, hogy férjhez mentem volna egy lókereskedőhöz? Nyilván sok függne attól, milyen családból származik a férj, hogyan viselkednének velem a szülei. Be kellene tartanom a patriarchális társadalmak szigorú szabályait: hosszú szoknyában járnék, feltűzném a hajamat, nem mehetnék sehova, nem néznék jó szemmel, hogy dolgozom, hiszen a cigányasszonynak otthon a helye. Azt hiszem, olyan autonóm, emancipált alkotó nőnek, amilyen én vagyok, ez elég lehetetlennek látszik. De ebben semmi különös nincs. Egyébként azok a berögződések is, hogy a cigány nők ledérek és "szenvedélyesek", eléggé nevetségesnek vagy inkább szomorúnak tűnnek annak a szemében, aki tudja, hogy mennyire fontos a roma társadalomban a nők tisztessége. Csak szűz lány mehet férjhez, az ilyen lány számít tisztességesnek. A férfiakkal más a helyzet, nekik több mindent elnéznek. Egy magyar nőnek nehezebb lenne megfelelnie egy cigány közösségben, mint egy oláh cigány nőnek a magyarok között.
- Árulja el, filmjeiben, könyveiben miért vonzza a cigányság?
- Egyrészről érdekel a cigány kultúra, másrészről érdekel társadalmunk valósága: a különbözőség, amely véleményem szerint vitathatatlanul előny, s amely mögött ott az azonosság is.
- Hasonlóan "ostobaságig fajuló elhivatottságként" jellemezte a prostitúció iránti érdeklődését. A romákon keresztül jutott el a prostitúcióig?
- A romaságnak és a prostitúciónak semmi köze egymáshoz, a prostitúció a szegénységgel, a kiszolgáltatottsággal függ össze. A prostitúció nem arról szól, hogy sok nő kurvának születik, imád szexelni és ebből hasznot is akar húzni. Senki nem bizonyította, hogy a cigány lányokból eleve prosti lesz. Nincs szép és csúnya kurvaság. Védtelen - kezdetben szinte mindig kiskorú - lányokról van szó, akik nem kaptak fogódzót az élethez, eleve őket nem értékelő vagy egyenesen bántalmazó környezetből jöttek. Később a futtatók érzelmileg könnyen megtévesztik, kihasználják, és függőségben tartják, bántalmazzák, adják-veszik őket, végül olyan helyzetbe kerülnek, hogy valójában nem választhatnak, miközben a prostitúciót a társadalom normálisnak tekinti.
- Áldozatok vagy sem: nem a kliens tehet arról, hogy a prostituáltak árcédulát tesznek a testnyílásaikra.
- A férfiak azt mondják a prostituáltnak: felvállaltad, úgy kell neked, miért ne használjunk. Ez tévedés. A Kemény vaj című könyvemben van egy jelenet, melyben a kliens azt mondja: "Kuss, kurva, a pénzemért azt csinálok, amit akarok." Ez a prostitúció kulcsa.
- A Rabszolgavásár című filmje egy, a prostitúcióról szóló sorozat első része. Miért nem folytatta?
- A prostitúció világában csak az folytasson oknyomozást, aki utána személyazonosságot vált és elköltözik ebből az országból. Lehetetlen a nyilvánosság elé tárni a prostitúciót működtető érdekeket, az igazi mozgatórugókat, de persze nekem nem is a klasszikus oknyomozás vagy a közvetlen leleplezés a célom, sokkal inkább szembesítés önmagunkkal, a tartalmi összefüggések feltárása, az egyéni sorsok és motivációk mögött felsejlő közös felelősség érzékeltetése.
- Be kell érnie a Prostitúció Nélküli Magyarországért mozgalommal, melynek egyik támogatója, és amely azt is szeretné elérni, hogy a klienseket büntessék.
- A férfiak azt mondják, nem járnának prostituálthoz, ha a feleség fiatal maradna, mindent megtenne, amit a férfi akar. Egyesek szerint tönkremennének a családok, ha nem lenne prostitúció. Nagy a baj, ha ez tartja össze a családokat. Inkább legyen házasságon kívüli szexuális kapcsolat, bomoljanak fel nem működő családok, mint hogy gyerekeket és nőket adjanak-vegyenek. A kliensek miatt van prostitúció: ha nem lenne kereslet, nem is létezne. Nekem azok a férfiak imponálnak, akik nem tartják férfiasnak a prostitúciót. Milyen izgalmas lenne, ha magas státusú, tekintélyes férfiak is azt mondanák, hogy prostituáltak igénybevétele férfiatlan dolog, és mondjuk részt vennének a prostituáltak rehabilitációjában. Amíg ez nem történik meg, mindig lesz emberkereskedelem. Egyébként pedig nem lehet törleszteni Isten adósságát, mert nincs neki. Adóssága az embereknek van egymás felé, megkockáztatom: Isten felé is. És hát főleg azok adósak, akiknek volna miből adni.

Keresztanyának kérték fel
Isten adóssága címmel Bódis Kriszta 1998-tól három évig forgatott dokumentumfilmet az ózdi Hétes-telepről. A filmben Budai Barnabás családjával olyan baráti, szeretetteljes kapcsolatba került, hogy megkérték, legyen a megszületendő gyermek keresztanyja, majd a következőé is, éppen akkor, amikor az írónő második gyermekével volt terhes. A két család máig ápolja a kapcsolatot. Regényeiben visszaköszönnek a nyomortelepeken és a kivetettek között szerzett tapasztalatai. A Kemény vaj című kötete megjelenése után ózdi cigányhőseinek vitt néhány példányt, és felolvasott nekik. Ők ugyanis nehezebben boldogulnak az olvasással.