Megismerhetetlen az időjárás

Hogy mennyire nem könnyű még rövid távra (egy-két napra) sem előbbre látni, az már a meteorológiai előrejelzések szóhasználatából is kikövetkeztethető. Hiszen gyakran jószerével a lehetséges esetek teljes választékát fölsorolják: lehet felhő, lehet napsütés, lehet eső, lehet szél, a hőmérséklet pedig tág határok között változhat... Az ilyen megfogalmazások mögött mégse feltétlenül fölkészületlenséget vagy pláne felelőtlenséget keressünk, egyszerűen csak arról van szó, hogy az időjárás elemei adott esetben olyan kaotikus változékonyságot mutatnak, ami eleve nehezen követhető, s ez készteti ilyen általános, sokesélyes, megfogalmazásra a meteorológust a prognózis összeállításakor.
A meteorológia tudós művelői tudják legjobban, miért nehéz, egy időhatáron túl pedig egész egyszerűen lehetetlen megjósolni az időjárás várható alakulását. Tudják, milyen rendkívüli módon változékony, kaotikus rendszerrel van dolguk, amelynek több tízezernyi elemét akár csak megfigyelni, kölcsönhatásait nyomon követni is bonyolult feladat. Elemzésük, modellezésük, a globális előrejelzési modellek folyamatos fejlesztése rengeteg számítást követel, amelyek elvégzése a világ legnagyobb kapacitású számítógépeivel sem egyszerű. S olykor még így is hiába. Mert ha csak egy kicsi hiba is csúszik a számításba, az a különben szeszélyesen viselkedő rendszer megfigyelésének következtetéseit teljesen félreviheti.
Példaként vegyünk egy (a mai gyakorlatban használatos) globális előrejelző modellt a tulajdonságait meghatározó több tízezernyi időjárási elemmel. Majd vegyünk egy másikat, amelyben minden elem az előzővel azonos, egyetlen érték, a léghőmérséklet kivételével, amelyet egy Celsius-fokkal megnövelünk. (Ez aztán igazán elhanyagolható változás - gondolnánk.) Ha ezt a két modellt párhuzamosan futtatjuk a számítógépen, azt látjuk, hogy eleinte a fél-egy napra szóló állapotok (előrejelzések) jóformán azonosak, két-három nap után azonban már észrevehető kis eltérés mutatkozik. A további futtatás eredményeként azt tapasztalhatjuk, hogy 10 és 15 nap között már teljesen elválik egymástól a két modell, egészen különböző vonások uralkodnak el bennük, mintha soha semmi közük nem lett volna egymáshoz. A meteorológusok önkritikus csoportja éppen ennek tudatában tartja tudományosan tarthatónak az előrejelzés tíznapos idejét. Minden további nappal hatványozottan nő a bizonytalanság, a 15 napon túli prognózis pedig egész egyszerűen megalapozatlan.
Nehezíti az időjósok helyzetét a napjainkat jellemző folyamat is: az egész földkerekséget tekintve egyre gyakoribbak az időjárás szélsőséges megnyilvánulásai. Nem csoda, hogy ilyen körülmények között a hagyományos, a tisztán statisztikai törvényszerűségekre alapozott előrejelzés úgyszólván használhatatlan. Mert hiába rögzítjük mi, magyarok is immár több mint száz esztendeje a légkör pillanatnyi állapotainak jellemző értékeit hazánk területén, a "hasonlót hasonló követ" elve az előrejelzésben alighanem szögre akasztható. Hiszen például a tavalyi, nagyjából az átlagost követő májusi-júniusi időjárási viszonyok alapján ki jósolhatta volna meg az idei özönvizet? (Arról már nem is beszélve, hogy sokszor annak meghatározása is gondokba ütközik, hogy mikor kezdődik a tél, a tavasz vagy éppen a nyár, olyannyira egymásba folynak, összekeverednek az évszakok.)
Mindezeken túl az időjárás megbízható előrejelzésének van még egy igen nyomós akadálya, nevezetesen, hogy alakulásában olyan hatalmas erők működnek közre, amelyeket az ember érzékelni, fölfogni is alig képes, nemhogy változásaikat, mozgási irányukat előrevetíthetné. Gondoljuk csak el, hogy például a hurrikánokban tomboló szelek óránként 200-250 kilométeres sebességgel űzik-hajtják az olykor kisebb kontinensnyi felhőtömeget. Elképesztő erő áll mögöttük.