Napló nélkül

Czinkóczi Zsuzsa nem ír naplót. Pedig lenne mit feljegyeznie. Életét kezdettől fogva a sors irányítja. Ösztönösen cselekszik, ritka nála a tudatosság. Bámulatos az akaratereje, a kitartása, a szorgalma. Sohasem vágyott népszerűségre, mégis megadatott neki. Több mint húsz mozifilmben játszott, legtöbbször ő volt a főhős, de az epizódszerepeket sem adta vissza. Ha hívták, összecsomagolt, és elment a forgatásra. Feltalálta magát a művészek közt, teljesítette a rendezők kéréseit, alkalmazkodott az új helyzethez. Munkája végeztével visszament Kecskemétre, és ott folytatta, ahol abbahagyta. Nem okozott számára gondot, hogy tegnap még kamerák előtt állt, másnap meg már lépcsőházakat takarít. Aztán megint megcsörrent a telefonja, külföldi filmfesztiválokra invitálták. Csillogás, ünneplés, luxus. Átvette a legjobb színésznői alakításért járó díjat, aludt rá egyet, másnap meg szó nélkül indult takarítani.
Fenn és lenn. Ez benne lehetne a naplóban.
A jászszentlászlói tanyavilágból indult. Hatévesen fedezte fel Ranódy László az Árvácska megfilmesítéséhez. A nehéz sorsú kislány valódi élete nem sokban különbözött a regénybeli főhősétől, nem kellett különösebben ösztönözni, hogyan játssza el. Taxival vitték a forgatásra, Pesten ötcsillagos szállodában lakott, ott látott először fürdőszobát. Egy tanítónő is ment vele, hogy ne maradjon le a többiektől, de hát a filmezés melletti tanulás nem sokat ért. Zsuzsának döcögve ment az olvasás, s ezt megszimatolva az újságírók gúnyosan megszellőztették: "Micsoda tehetség, és nem tud olvasni!" Ezek voltak az első pofonok.
Aztán jött a többi film. Mészáros Márta kezdte foglalkoztatni, a Napló-sorozat valamennyi részében neki adta a főszerepet. Máig jó a kapcsolatuk. A rendezőnő azt is elintézte, hogy "védence" felvétel nélkül bekerüljön a Színművészetire, de ő nem ment oda. Nem ez volt akkor az okos döntés, bár kétségtelen, kényszerből történt. Megismerkedett egy fiúval, gyereke született tőle. Zsuzsa még csak tizenhat éves volt. Nehezen indultak, barakklakásban laktak, embertelen körülmények közt. Ugyanakkor Cannes-ban különdíjat kapott a Naplóért. Az ünneplés önmagában kevés, valamiből meg is kellett élni. Nem szégyen a munka, Czinkóczi beállt a baromfi-feldolgozó szalagja mellé. Ezt sem hagyhatta ki a sajtó, csámcsogott is rajta rendesen.
Film és valóság. Lenne miről mesélni a naplónak.
Zsuzsának sikerült talpra állnia. Lakáshoz jutott, házmesteri munkát vállalt. Takarította a lépcsőházakat, szedte a közös költséget - azóta is ezt csinálja. Tamás fia tartotta benne a lelket, amikor ketten maradtak. Nem volt könnyű, de soha nem adta fel. Nem adhatta fel. Úgy érezte, nincs a világnak az a terhe, amit ne venne a vállára. Gyereke puszta léte is erőt adott neki. Azt akarta, hogy semmiben se legyen hiánya, ne maradjon le a többiektől. És Tomi sikeres sportoló lett. Öröm ez az édesanyjának.
Nincsenek illúziói Czinkóczinak. Nem ücsörög otthon, a filmesek hívására várva. Azt sem bánja, hogy nem lett diplomás színésznő. Amatőrként is megkapott mindent. Többet is, mint bárki hitte volna. Csak Kecskeméten, lakóhelyén nem értékelik. Soha nem hívták a színházba játszani. Szép lakásban él, ízlése szerint rendezkedett be. A fia lassan kirepül a családi fészekből. Zsuzsa maholnap negyvenéves, végre megtalálta a párját is. Nyugodt, boldog, kiegyensúlyozott.
Hát erről is lehetne naplót írni.

Czinkóczi Zsuzsa filmjeiből
Árvácska (1976), Ők ketten (1977), Olyan, mint otthon (1978), Magyar rapszódia (1978), Napló gyermekeimnek (1984), Napló szerelmeimnek (1987), Napló apámnak, anyámnak (1990) Kisvilma (2000), Amerikai rapszódia (2001), A temetetlen halott (2004).