Rejtett reklámok

Kísérleti személyek előtt kis és nagy b betűket villantottak fel egy képernyőn háromszáz ezredmásodpercig. Az volt a feladatuk, hogy állapítsák meg a kisbetűk számát. Közben azonban a képernyő szélén huszonhárom ezredmásodpercig egy felirat is megjelent. Ezen a feliraton a társaság egyik fele előtt egy híres tea neve jelent meg, a kontrollcsoportnak pedig egy másik termék neve (nem ital). Ezután megkérdezték őket, mennyire szomjasak, majd felajánlották, hogy választhatnak kétfajta ital között. Az egyik az említett tea volt, a másik egy szintén híres ásványvíz. A szomjasak a kétféle ital közül gyakrabban választották a teát, de csak akkor, ha előzőleg látták a szinte észlelhetetlenül rövid ideig felvillanó feliratot.
Sas István filmrendező, pszichológus szerint (akinek nemrég jelent meg a Reklám és pszichológia című könyve) az ilyen kutatások azt sugallják, hogy a reklámok a tudatunk megkerülésével, rejtett módon befolyásolnak bennünket. Valójában azonban elterelik a figyelmet igazi hatásmechanizmusukról.
A hetvenes években egy hasonló kísérletben mozifilm közben vetítettek ilyen, észlelési küszöb alatti rövidségű képeket Coca-Coláról és pattogatott kukoricáról. A szünetben ezután úgy találták, hogy több néző vette ezeket a termékeket, mint addig általában. A közzétett eredmény óriási felháborodást és rémületet keltett. Be is tiltották a reklámozásnak ezt a formáját. Később többször próbálták megismételni a kísérletet, de sohasem sikerült, tehát tudományosan mindeddig nem bizonyított az ilyen, észlelhetetlenül rövid ideig felvillantott reklámok tudatalatti hatása. Az efféle jelzések csak akkor váltanak ki döntést, cselekvést az emberekből, ha gyakran társított ingerek és következmények hatására feltételes reflex alakul ki az agyban. Ha például egy bizonyos jel után mindig félelmet váltanánk ki, akkor elképzelhető, hogy a jel rendkívül rövid megjelenése is kiválthatja a félelmet.
A reklámok, ellentétben az igazi manipulációval, nyíltan vállalják, hogy valamire rá akarnak beszélni bennünket, valamit el akarnak adni nekünk. Nem kell misztikus félelmet éreznünk irántuk, egyszerűen a helyükön kell kezelni őket. Ilyen vagy olyan ásványvíz nem az élet végső értelme, de az intimbetét sem. Felnőtt embereket a reklámok csak akkor tudnak becsapni, ha egy kicsit maguk is azt akarják. Ha egy kicsit el akarják hinni, hogy egy fogkrémtől valóban szebb lesz a mosolyuk, boldogabbak lesznek. Ha egy férfi azzal a kéréssel hív föl egy nőt a lakására, hogy nézze meg a bélyeggyűjteményét, akkor mindketten pontosan tudják, milyen ajánlatot burkol az indítvány.
(A Kossuth rádió Szonda című műsora nyomán)