Tévéjegyzet

Készült egy felmérés nyolcéves kisiskolások körében arról, hogy ki mi szeretne lenni, ha megnő. Tíz éve még biztosan ilyeneket olvashattunk volna: orvos, színésznő, futballista, autóversenyző, űrhajós. Most minden második kisgyerek azt mondta: médiasztár! Van azért abban valami groteszk, hogy egy mindkét elemében idegen összetett szó fejezi ki álmukat. S vajon mennyit értenek a szó mögötti tartalomból?
Az általános vélekedés szerint médiasztár az, aki gyakran látható a képernyőn, s ennek folyományaként a bulvárlapok címlapján. Médiasztár az, aki a vízcsapból is folyik; további ismertetőjele, hogy fogyóeszköz, így hát egy ideig mindenki ismeri, de pár év múlva képtelenek vagyunk a nevét is felidézni. Egy olyan országban, ahol időjárás-felolvasók már médiasztárnak számítanak, igazán nem lehet túlzott igényekkel vádolni a nézőket.
Itt van például egy igazi magyar médiasztár. BB Éviről, szegény fejéről van szó. A legelső Big Brother valóságshow nyertesének keserű sorsát alighanem mindenki ismeri, kilencvenévestől négyévesig. Akár egy pszichológiai oktatómese: hogyan lett egy kedves, jólelkű, nem túl okos, kissé ledér, életvidám, vaskos vidéki szépségből kiégett, lepukkant, önpusztító roncs röpke néhány év alatt? Na, hogyan? A helyes válasz: a média segítségével. Ha szavaztam volna - amit a világért meg nem tennék soha -, én is Évire szavaztam volna, és örültem, amikor nem a sok nyálas fiúcska egyike, hanem ő kapta a 16 milliót. A későbbi valóságshow-k teljesen érdektelen, szürke, bár jó modorú nyertesei közül az okosabbak villámgyorsan felszívódtak a pénzzel, a butábbak próbálkoztak valamit kezdeni az ismertséggel, de ma már, hál' istennek, szinte mindnyájan eltűntek a képernyőről.
(A privát életben összeakadtam egyikkel a minap: kétméteres, jóképű legény szállított nekünk valamit a kertbe, s amikor elhúzott, az egyik kőműves megszólalt: ez valami valóságshow-t nyert! Valami halványan derengett, de egyikünk sem tudta felidézni, hol és melyiket, és egyáltalán... De ez a srác legalább víg volt és udvarias, valószínűleg az okosabbik fajta nyertesek közé tartozik.)
Hát BB Évi nem volt sem szürke, sem udvarias, sem úrilány. Szabadszájúan, őszintén közölte mindig a véleményét, hamarosan nyíltan összefeküdt az egyik résztvevővel, színesen mesélt régi kalandjairól. Ugyanakkor könnyezve dédelgette az állatokat, anyáskodva etette a fiúkat, hiányzott neki az anyukája. Utóbb olvastam, hogy minden ország valóságshow-jában beválogatnak egy ilyen típust - s Évi remekül hozta a figurát. Meghatóan boldog volt iszonyúan csúf, műszőrme bundájában, amikor átvette a nyereményét. Amit aztán, éppen jó szívét kihasználva, nagyjából elkérincséltek tőle a haverok. S ettől kezdve ez a butus, aranyos lány élete leszálló ágba került. A bulvársajtó és a bulvárműsorok jóvoltából minden ostoba kis lépéséről tudunk, kivel és hogyan, mit csinált, hogyan szülte meg, abszolúte alkalmatlan és éretlen anyaként, gyermekét, hogyan hanyagolja őt el, s hogyan csúszik egyre lejjebb, egészen a kocsmai verekedésekig. S nem segít neki senki - de a bulvármédia belőle él. Még egy kis ideig. Ugye, milyen érdemes médiasztárnak lenni, gyerekek?