Tévéjegyzet

A cinegevékony kislány csábos mozdulatokkal lejt végig a képzeletbeli kifutón. Akár az igazi modellek. Talán nyolcéves, s korának megfelelően persze nincs még sem dereka, sem csípője. De azért e nem létező utóbbit előretolva, lépéseit kissé keresztezve maga előtt, valódi manökenjárással próbál Naomi Campbellhez hasonlítani. Ez még nem nagyon megy, pedig a nyelvét is kidugja nagy igyekezetében. Boldog szülei elragadtatva tapsolnak.
Ez a jelenet nem a lakásuk nappalijában zajlik, hanem a tévé teljes nyilvánossága előtt, a népszerű délutáni "szembesítő show"-ban. Gyereknap volt az RTL Klubban, Balázsnál jelentkezhettek azok a szülők, akik úgy gondolják, gyermekük olyan tehetséges, hogy immár ország-világ elé állhat. Ezért énekeltek, táncoltak, szavaltak, modellkedtek. Mindegyiküket az anyukája kísérte, illetve egy apuka büszkélkedett ügyes gyermeke mögött. Ami az ifjú tehetségeket illeti, egy-két kivétellel ugyanolyanok voltak, mint bármelyik talpraesett óvódás, kisiskolás. Hanem az anyukák! A kicsinyek többé-kevésbé érdektelen produkciójánál sokkal érdekesebb volt figyelni a mamák viselkedését. Megannyi ki nem élt vágy, megvalósulatlan álom... A szürke, jelentéktelen fiatalasszonyon például látszott, hogy életét gyönyörű kislánya karrierjére tette fel. A másik sorolta, minek szánja lányát: médiaszemélyiség, színésznő, modell. Amikor Balázs, jó szimattal, ugyanerre kérdezett rá a gyerektől is, az ártatlanul csacsogta: - Fodrász szeretnék lenni! - Na, nem... - mondta visszafojtott dühvel az anyja; s reméltük, nem lesz egy otthoni tasli a következmény.
Feszülten, lámpalázasan ültek a kamerák előtt. Meglehet, maguk is érzékelték a feléjük áradó, némi előítélettel vegyes várakozást, és szinte kihívóan vágták a szemünkbe: igenis, sztárt szeretnének faragni szülöttjükből. Az egyik mama egyenesen odáig ment, hogy baromian tehetségesnek nevezte a gyerekét... Ő egyébként elmondta, hogy otthagyta a munkáját, mert minden idejét és energiáját a gyerek "baromi nagy" tehetségének fejlesztésére fordítja. S ő volt az, aki a másik csodagyerek produkcióját alaposan leszólta, mit sem törődve azzal, hogy ezzel baromi nagy ellenszenvet vív ki a nézők körében. (Naná, hogy a szerkesztők kajánul nem vágták ki a "kritikát" - szeretik ám, ha a civil szereplő égeti magát.) A mamák rajongva nézték saját csemetéjüket, késpenge szájjal, lenéző tekintettel a másikét. Talán azért nem verekedtek össze a stúdió folyosóján. Biztosan jót akarnak, de keserves sorsot formálnak gyereküknek és saját maguknak is.
A következő show-ban óvodások beszéltek szerelmi életükről. Kissé kimódolt volt a felvezetés, hangoztatták a felnőttektől, tévéből hallott kliséket. Aztán, ahogy megszokták a helyszínt és felszabadultak, egyre önfeledtebben tárgyalták a témát. Volt itt minden: féltékenység, viszonzatlan érzések, szerelmi háromszög, titkolózás, fogadkozás - a maguk gyermeki nézőpontjából. Voltak, akik csak a többieket utánozták, de komolyan megélt érzésekkel is találkoztunk. Az pedig szívet melengető volt, amikor egy kisfiú azt mondta imádottjáról: - Én akkor is örökké szeretni fogom, ha mást választ...