Zalában ropták a verbunkot

Zalaegerszegen évek óta kiemelt helye van a Kárpát-medencei hagyományőrző napnak, amelyen a néptáncbemutatók mellett a fő attrakció a Kárpát-medencei verbunkverseny. Varga János, a Zalai táncegyüttes vezetője volt az ötlet szülője kilenc évvel ezelőtt, azzal a céllal, hogy a Kárpát-medence jellegzetes, szép férfitáncát a fiatalok jobban megismerjék, megtanulják, megszeressék, továbbvigyék.
A verbunk toborzótánc, Mária Terézia állandó hadseregébe "bolondították" zenével, borral, tánccal a legényeket. Így minden tájnak kialakult a sajátos verbunkja (verbungja).  Valójában az ősi tánckultúra elemeire épül, és annak megújhodását hozta. A magyar néptánchagyomány régi rétegeiben gyökerezik, hogy csak az ugróst, a legényest, a hajdútáncot említsük. Két változata van: a körverbunk és a szóló. Ez utóbbi Erdélyben, Székelyföldön maradt meg legszebben, jellemzője a látványosan sok csapásolás.
Minden évben más terület, más táncközlő verbunkjára épül a zalaegerszegi verseny. Az idén a tíz éve elhunyt vajdaszentiványi Kereszturi Sándor filmfelvételen megörökített tánca volt a versenyfeladat. A közönség és a táncosok együtt nézték meg az erdélyi idős ember elegáns, feszültséggel teli táncszólóját. Majd megszólalt Horváth Elek vajdaszentiványi zenekara, és a huszonnyolc versenyző együtt ropta - fergeteges tempóban. Mindenki mást csinált, mégis valami különös harmónia részesei lehettek a nézők.
Azt követően sorban mutatkoztak be a táncosok. Mindenki másként hozta ugyanazt. Finomságokkal, árnyalatokkal, temperamentummal, eleganciával. Nem egyszerűen csak megtanulták a mozdulatokat, hanem megtöltötték egyéniséggel, érzelemmel, virtussal, igazi férfiassággal. Lehet, hogy ezeken a fesztiválokon is továbbfejlődik, tovább szépül ez az ősi gyökerű, gyönyörű magyar tánc? Hiszen látszik, mennyire szeretik az ifjú táncosok... És talán ez a legfontosabb, igazi indíttatás az átörökítéshez.