Az én képernyőm

Biztosan a korral jár, de mostanában gyakrabban előfordul, hogy meghatódom egy filmen. Szerelmesek örökre elszakadnak egymástól: enyhe szipogás. Meghal az anya, árván marad a gyermek: könnymorzsolás. Elkergetnek egy állatot, vagy, ne adj isten, el is pusztul: négy papír zsebkendő! Ez a rangsorolás talán nem vet rám jó fényt, de a szenvedő állat szeméből sugárzó tehetetlenséget és megadást nem tudom elviselni.
A napokban az igazán állatbarát és tágas veszprémi állatkertben jártam. Az ott lakóknak láthatóan jó dolguk van, de a ketrecében depressziósan gubbasztó sas látványa azóta is kísért... Ilyenkor azt gondolom, fel kellene számolni a világ összes állatkertjét. Persze, akkor honnan ismernénk meg a fajok csodálatos ezerszínűségét? Vagy beérnénk a tévécsatornák állatfilmjeivel?
Lehet, hogy beérném. A különböző kisfilmcsatornákon, de a közszolgálati adókon is remek filmeket lehet kifogni. Tiszteletre méltóak azok az alkotók, akik hónapokig, évekig figyelnek meg egy fajt vagy egyedet, hogy aztán aprólékos és fáradságos munkával félórás filmet készítsenek. Azok az emberek meg egyenesen csodálatra méltók, akik életüket az állatok mentésére, segítésére fordítják. Van egy amerikai csatorna, amely miatt az összes káros és agyament tévéműsornak megbocsátok. Az Animal Planet egyedül helyrebillenti az egyensúlyt. Rengeteg színes és érdekes műsora közül a kedvencem az Állatrendőrség. Bármely krimi izgalmával felér az a pillanat, amikor az állatvédő hatóság férfiúi és női elindulnak egy címre. Őszinte kárörömmel nézem, amikor elveszik az éheztetett vagy bántalmazott állatot gazdájától, ráadásul sok ezer dollár bírságot is rávágnak, netán börtönbüntetés vár rá. A múltkor egy nyúl lábára véletlenül rácsukta az ajtót a gazdája – ezer dollárja bánja, hogy nem kezeltette a törött lábat. Annál pedig nincs megindítóbb látvány, amikor a lesoványodott, piszkos ló vagy kutya úgy megy el a mentőkkel, hogy szomorúan néz vissza – mert akármennyire méltatlanul bánt vele, mégis ragaszkodik a gazdájához. E megingathatatlan hűség láttán még nagyobb aljasságnak tűnik a gazda kegyetlensége.
Meggyógyulnak, meghíznak, újra szaladgálnak vagy röpködnek az egykor sanyargatott kutyák, lovak, macskák, majmok, madarak. Ezekben a történetekben mindig győz a jóság, diadalra jut az igazság. És mivel mi, nézők is a jó oldalon állunk, ezeken az estéken minden rendben van, kerek a világ.