Címlapon kívüli élet

- Mintha szórakoztatóbb lenne új sorozatuk, a Kultúrház Live. Mi történt?
- Nyáron valóban több a szórakoztató műsor a televízióban, de a Kultúrház Live-nak ehhez semmi köze nincs. Az MTV ötvenéves jubileuma és a Jövő Házában látható kiállítás szinte tálcán kínálta a lehetőséget és a helyszínt egy adássorozatra, amelyben a szokásostól eltérő hangvételű, történeteket mesélő, kulisszatitkokat eláruló, ismert emberekről szóló műsorokat készíthetünk.
- Máskor nehezebben kerülnek ismert emberek a Kultúrházba?
- Ez a műsorok kitalálásakor nem szempont, de nem is lehetne a célunk. Magyarországon egyébként sincs annyi híresség, hogy egy napi műsorban folyamatosan szerepeljenek.
- Melyik adást nézték eddig a legtöbben?
- A vetélkedőkről szólót. De sokan voltak kíváncsiak a híradózás hátterét bemutató műsorunkra is. Régebbről pedig: kiemelkedő nézettsége volt annak az adásnak, amelyet Zavadszky Gábor, a Cipruson tragikus körülmények közt elhunyt focista emlékére készítettünk. Nem sokkal előtte forgattunk egy útifilmet abban a városban is, ahol játszott, és akkor őt is megszólaltattuk. Ez volt róla az utolsó tévés felvétel.
- Milyen gyakran jelentkeznek önálló riportfilmekkel?
- Amikor lehet, forgatunk külföldön is. A jó témán kívül ennek az is feltétele, hogy valaki finanszírozza az úti- és szállásköltségünket, mert erre az MTV-nek nincs pénze. Nekem a tavasszal abban a szerencsében volt részem, hogy egy hétig követhettem kamerával az Állami Népi Együttest amerikai turnéján. Az erről szóló ötvenperces beszámoló most kivételesen nem a Kultúrház műsoridejében, hanem július 8-án, vasárnap délután ötkor lesz látható az m1-en.
- Lassan húsz éve van a pályán. El tudná képzelni az életét televíziózás nélkül?
- Erre volt is már példa, amikor másfél évig üzletfejlesztéssel foglalkoztam egy cégnél. Televíziós pályafutásomat 1989-ben kezdtem, szerkesztőgyakornokként az akkor önállósodott 2-es csatornánál, ahol fantasztikus időszakot éltem át. Előtte sehol nem fordulhatott elő az ottanihoz hasonló szerkesztői függetlenség és szabadság. Nagy szerencsének tartom, hogy Kóthy Judittól tanulhattam meg a szakmát. Amikor az előbb említett rövid kitérő után, 2002-ben visszakerültem az MTV-hez, kiemelkedő politikai és kulturális műsorok felelős szerkesztőjeként dolgoztam, főleg Baló Györggyel, akitől szintén rengeteget tanultam.
- Elhangzott két név. Ők a szakmai példaképei?
- Mondhatjuk, igen.
- És önt mennyire ismerik? Egyáltalán: foglalkozik a népszerűséggel?
- Nem igazán érdekel. De gyakran előfordul, hogy megszólítanak, és ez jólesik. A múltkor forgatásról mentem hazafelé biciklivel, amikor egy velem szembejövő fiatal pár gratulált, azt mondták, én vagyok a kedvencük. Szlovákiában, egy párkányi étteremben is megjegyezte a pincér, hogy többször is látott már a képernyőn.
- Ennek dacára ritkán szerepel újságok címlapján!
- Pontosan tudjuk, ez hogyan működik. A kereskedelmi csatornák és a bulvárlapok már-már szimbiózist alkotnak, és jól megélnek egymásból. Mivel az MTV ebből kimarad, kevesebb sajtónyilvánosságot kap. A Kultúrház nézettsége pedig nem attól függ, hányszor foglalkoznak velünk a bulvárlapok. Szóval megvagyunk címlapok nélkül.
- Mennyi időt vesz el az életéből a szakma?
- Sűrű, sokirányú elfoglaltság az enyém. Sosincs egyforma napom sem főszerkesztőként, sem műsorvezetőként, a házon belüli és kívüli egyéb felkérésekről, szereplésekről nem is beszélve. Megtisztelő volt számomra, hogy részt vehettem az MTV digitális stratégiájának kidolgozásában, s most egy másik komoly megbízatást is kaptam, de erről többet még nem árulhatok el.
- Néha nincs elege a kultúrából?
- Nem vagyok kultúrafüggő, úgyhogy nem is szoktam besokallani tőle. Pontosan annyit fogyasztok belőle, amennyi jólesik. Badacsonyörsön van egy házunk, ott tudok a legjobban pihenni a feleségemmel és három gyerekemmel. Persze sohasem kapcsolom ki a telefont, ha fontos, bárki bármikor elér. Körülveszem magam könyvekkel, újságokkal, de sokszor csak néhány oldalt olvasok el. Inkább nézem a tájat.