Narancs igen, sör nem

– Kézenfekvőnek tűnt, hogy Bohumil Hrabal Őfelsége pincére voltam című, keserédes művét filmre vigye. Miért várt eddig?
– A producer ajánlatára vártam.
– Miért nem tud „szabadulni” Hrabaltól?
– Nem szabadulásról van szó, hanem arról, milyen ajánlatot kapok. Ezúttal Hrabalt ajánlották fel.
– Nagyszerű lenne, ha az ön filmjei után keresnék a nézők az író könyveit vagy az író művei után váltanának jegyet a moziba…
– Mindkettőt megpróbáltam elérni.
– Milyen volt a forgatás? Úgy tudom, nehezen találta meg Jaruska szerepére a színésznőt, s szűkösnek bizonyult a 85 milliós költségvetés.
– Sem a Jaruskát alakító Petra Hrebíckovával, sem a többi színésznővel nem volt gond. A költségvetést nem léptem túl – ez nem lett volna profihoz méltó dolog.
– Voltak-e nehéz pillanatok a forgatáson, amikor például az ágyjelenetet vették fel?
– Mi lehetett volna ezen nehéz?
– Hát az például, hogy a színészek meztelenek… Hogyan bátorítja őket?
– Fontos, hogy a kapcsolatunk baráti legyen: ez minden.
– Annak idején sejtette, hogy Zdenicka a Szigorúan ellenőrzött vonatokból vagy Mariska a Sörgyári capriccióból filmtörténetet ír legendás jeleneteivel?
– Eszembe se jutott ilyesmi, s butaság lett volna, ha eszembe jut.
– Új filmjében feltűnik Szabó István is.
– Azért, mert felkértem a filmszerepre.
– Nagyon jók a magyar kapcsolatai. Mikor került magyar alkotóval először kapcsolatba?
– Körülbelül harmincöt évvel ezelőtt Gyarmathy Lívia hívott el az egyik filmjébe.
– Szívesen jön hozzánk dolgozni?
– Igen.
– Elájulnak öntől a színészek, a színháziak?
– Nem. Nincs rá okuk.
– Milyen a kapcsolata a rajongóival? Ismeri a magyar híveit?
– Ha megszólítanak, akkor ismerem őket.
– Filmez, rendez, szerepel és ír. Mindegyik más-más kihívás?
– Más-más a honorárium.
– Mi ösztönzi például arra, hogy színészként is megmutassa magát?
– A szerepajánlat.
– Íróként is gyűjtött már babérokat. Hát nem tudom… című tárcasorozata könyv alakban is megjelent. Kik figyelnek markáns gondolataira, észrevételeire?
– Akik hajlandóak elolvasni őket.
– Régebben is mindent le mert volna írni?
– Igen, de nem szeretek írni.
– Mi izgatja jobban: a művészet vagy a közélet?
– A magánélet.
– Voltak önnek „szigorúan ellenőrzött” művei? Szenvedett a cenzúrától valaha is?
– Mások sokkal inkább szenvedtek.
– Mikor tudott kitörni a kommunista rendszerből? Vagy „csak” arra kellett ügyelnie, hogy „kijátssza” a kultúrdiktátorokat?
– Nemcsak a kommunista rendszerben, mindenütt léteznek olyan korlátok és szabályok, amelyeket az embernek tiszteletben kell tartania, hogy egyiken-másikon aztán túlléphessen. A dolog egyszerű.
– Az Oscar-díj változtatott valamit?
– Nem változtatott semmit.
– Kereken negyven éve kapta az Oscart s azóta hozzá egy csomó kitüntetést. Melyiknek örül még ma is?
– Legyezik a hiúságomat.
– Világhírű rendezőként megfordult a fejében egyszer is, hogy elhagyja az országát?
– Igen, szerencsére azonban csak egy pillanat volt az egész, s olyan időszakban történt, amikor úgyse hagyhattam el az országot.
– Ha elment volna, most hol tartana?
– Ezt nem tudhatom.
– Jó lenne, ha sok cseh művészre figyelne a világ?
– Lehet, hogy igen, de nem tudom, mire volna jó.
– Jár moziba? Mit néz szívesen?
– Moziba általában évente egyszer megyek, Woody Allen valamelyik filmjére.
– Milyenek a cseh mozifilmek?
– Azt hiszem, jók.
– Tehetséges alkotók a mai fiatalok? Jönnek megállíthatatlanul?
– Igen. Sokan vannak, s úgy tűnik, hogy jók lesznek.
– Ön sosem volt harsány ember, pedig megengedhetne magának egy-két sztárallűrt.
– Nem tudom, mi az az allűr.
– Milyen emberi tulajdonságokat utál?
– A képmutatást és az öntömjénezést.
– Keveset beszél a magánéletéről. Miért nem alapított családot? Hogyhogy csak hatvanévesen nősült meg először?
– Most sem akarok a magánéletemről beszélni.
– Egy Oscar-díjas filmrendező luxuskörülmények közt él Prágában?
– Igen.
– Valóra vált a kívánsága: lakásában ott nyüzsögnek a szép meztelen lányok?
– Igen.
– Egyszer azt nyilatkozta, egy lakatlan szigetre tíz kiló narancsot vinne. Miért éppen narancsot?
– Mert ízlik.
– Gondolom, a jó cseh sört sem veti meg!
– Megvetem. Nem szeretem a sört.